1.A nagy bejelentés

Sziasztok!

Mivel tegnap volt egy kis időm el is kezdtem írni az első részt!

Ma pedig be is fejeztem. Az eleje szerintem unalmasra sikerült, de a

végén már ott van a csattanó, és a következő rész szerintem már izgalmasabb

lesz, amit majd jövőhéten szombaton olvashattok, ugyanis a részek, 

szombatonként lesznek feltéve. Boldogan látom, hogy már 6 rendszeres

olvasóm van. Köszönöm ezt is és a prológushoz érkezett komikat is.

Azt szeretném kérni, hogy írjátok le nekem a véleményeiteket a történetről, 

nem csak azt, hogy várjátok a kövit. Azzal is boldoggá tesztek, de tudnom kell, 

hogy mit is gondoltok róla.

Jó olvasást!

                         Puszi Evelyne!

                                                                                                                        

  Ez a nap is úgy kezdődött mint az összes többi, már mindent rutinosan csináltam. Pontban 8:30-kor csengett az órám, hogy ideje felkelnem, egy kicsit morogva, de megtettem, hiszen nem késhetek el. Biztosan azt hiszitek, hogy a sztárok addig alszanak amíg csak akarnak és egy kemény buli után, nem kell korán felkelniük, hát ez sajnos nem így van. Kötelezetségeink vannak és ezeket be kell tartanunk, azt senkit sem érdekel, hogy mikor feküdtünk le, csak az, hogy minden tökéletes legyen. Ledobtam magamról a takarót és felálltam. A szekrényemből kivettem egy tiszta alsóneműszettet és a fürdőbe siettem velük. Felkötöttem a hajam és túlestem a reggeli zuhanyzáson is, majd fogat mostam és felöltöztem. A ruháim közül kiválasztottam valamit ami passzol a kedvemhez és a mai napomhoz, ami nem volt más mint egy virágos nadrág és egy fehér ujjatlan ing. Az egyetlen dolog amire a média mindig figyel az a kinézet, ezért sosem mutatkozunk úgy, mint például mikor itthon vagyunk és senki sem lát minket. A ruháinkat jól össze kell állítanunk és persze a sminkünket és a hajunkat is be kell lőnünk. Csak tökéletesen mehetünk az utcára, különben máris a címlapra kerülünk... Miután végeztem a készülődéssel, elővettem egy nagyobb táskát és beledobáltam a táncos ruhám, ugyanis próbám van. Mosolyogva haladok lefelé a lépcsőn, a konyha felé, ahol Jen vár a reggeli kávémmal.
  - Jó reggelt, Sel! - köszönt mosolyogva.
  - Szia! - motyogtam az orrom alatt. - Ugye van kávé?
  - Persze, hogy van. - mutatott a pultra, ahol már a gőzölő csészém várt. - Tudtam, hogy fáradt leszel így feketét csináltam, remélem nem baj.
  - Baj? - nevettem. - Dehogyis! Nagyon örülök neki, szinte semmit sem aludtam és a mai nap is pörgős lesz. - ülök le vele szembe.
  - Ez ezzel jár, Sel. - erre csak megforgattam a szemeim. Mindig ezt mondja, hogy ha híres akartam lenni, akkor vállaljam a vele járó nehézségeket is, amit persze megértek, csak már kezdem unni. - A mai napod teljesen be van programozva. Tíztől próba. Háromkor pedig várnak az interjúra, alig lesz időd átöltözni és még oda is érni, utána ötkor, pedig autogramosztogatás és pár számot is elő fogsz adni a plázában, este pedig vendégünk jön.
  A próbákra szívesen járok, hiszen ott táncolhatok és énekelhetek is, de utána interjú, amitől kiráz a hideg. Eddig szerettem interjúkat adni, de most amióta csökkent a nézettségem, nem igazán, hiszen mindig csak ezeket a kérdéseket kapom: Miért? Miért csökken a nézettséged? Szerinted te vagy a hibás ezért? Mi lesz majd veled, ha a karriered itt véget fog érni? Mit fognak ehhez szólni a rajongóid? Ezeket a kérdéseket már nagyon unom, miért nem kaphatok valami újat? Hiszen új számmal is készülök, arról miért nem kérdeznek? Talán mert most az a lényeg, hogy a csúcsról lefelé csúszom és nem fordítva... De az interjú után a rajongóimmal lehetek és ez boldoggá tesz, semminek sem örülök jobban, mint amikor ők boldogok. Vendég? Milyen vendégre gondolhatott?
  - Milyen vendég? - kérdem felhúzott szemöldökkel.
  - Majd meglátod, de ha most nem indulsz el, el fogsz késni. - de imádom mikor tereli a témát. De igaza van, ha nem indulok el, elkésem. Most megúszta.
  - Igazad van. - állok fel. - Este találkozunk. - integetek és kilépek az ajtón.
  A kocsimban ülök és haladok egyenesen a próbaterem felé, de mivel dugó van, tuti, hogy késni fogok egy kicsit. Tíz perc késéssel estem be az ajtón. A többiek érthetetlenül néztek rám, de én csak legyintettem, majd mentem öltözni. A legújabb klipemhez tanuljuk a koreográfiát " Slow Down" - hoz. Miután ötödjére is elpróbáltuk, tökéletesen ment. Tartottunk pár perc szünetet, utána pedig már a zenével együtt próbáltunk. A hangom nem volt a helyén, de ez érthető, három órát aludtam... A többiek nem mondtak semmit sem így én sem hoztam fel... A próba 12-kor ért véget, lezuhanyoztam majd felöltöztem és már rohantam is haza, hogy készüljek az interjúra.
  Mire hazaértem már csak fél órám volt készülni, hiszen az út is annyi odáig. Eldöntöttem, hogy tiszta fehérben leszek, így kiválasztottam egy rövidnadrágot, pólót és magassarkút. Gyorsan fel is vettem őket, majd begöndörítettem a hajam és frissítettem a sminkem. Sajnos egy kicsit tovább tartott a készülésem, így sietnem kellett, ha nem akarok elkésni. Kezdés előtt öt perccel értem be, üdvözöltem a műsorvezetőt Tiffanyt, majd a kezembe nyomták a mikrofont.
  - 1, 2, 3. Adásban vagyunk. - mondta a kamerás.
  - Helló London! - köszönti a közönséget és a nézőket Tiffany. - Ahogy tudjátok, minden adásunkba van egy híresség, ahogy a maiba is. A mai napon Selena Gomez a sztárvendégünk. - amint kimondta a nevemet a közönség tapsolni kezdett. - Köszöntsük a színpadon tehát Selenát a legújabb számával a "Slow Down" - al.
  Amint a lámpák felvillantak, már kezdetét is vette a szám. Még most is félek, egy kicsit ha énekelnem kell, azon jár az agyam, hogy mi van akkor, ha elrontok valamit vagy netalántán elfelejtem a szöveget? Tudom, hogy ki tudnának húzni a bajból, de ezzel hatalmas csalódást okoznák magamnak. Amint elkezdtem énekelni minden izgalmam elszállt, a közönség tapssal bíztatott és ez erőt adott. Teljesen felszabadultam, még táncoltam is egy kicsit, nem koncentráltam arra, hogy ne legyek hamis, hiszen ha azon jár az agyam tuti, hogy elrontom, de így minden jól ment. Amint a szám befejeződött, hatalmas taps tört ki a teremben. Mosolyogva megköszöntem, majd a kanapéhoz sétáltam és helyet foglaltam Tiffany mellett. Már az úton felkészítettem magam a kínos kérdésekre, így nem féltem semmitől sem. Jöhet bármi én válaszolni fogok rá.
  - Selena ez csodálatos volt. - mosolygott rá, amit én is viszonoztam neki. - Ahogy láttam teljesen felszabadultál az előbb, öröm látni, hogy ennyire szereted azt, amit csinálsz.
  - Köszönöm Tiffany. Jól láttad, felszabadult voltam, az éneklés és a tánc meg persze a bíztató közönség mindig ezt hozza ki belőlem. - nézek a közönségre. - Nem sok olyan ember van, aki teljes szívéből szereti ezt csinálni, de én közéjük tartozom.
  - Most a legújabb dalodat adtad nekünk elő a Slow Down-t. -bólintottam. - Tervezel még más dalokat is közeljövőben?
  - Persze, hogy tervezek. Hetek óta az új albumomon dolgozunk, ami elég jól halad. - válaszolok.
  - Ezt örömmel  halljuk. - ivott egy kicsit majd folytatta. - Nagyon sokan kíváncsiak, hogy kik írják a dalaidat. Mesélnél nekünk egy kicsit erről?
  - Persze. - bólintottam. - A legtöbb dalaimat én írom, de pár számomban a barátaim is segítenek. A solw Down-t nem egyedül írtam, hanem a legjobb barátnőmmel, Demi Lovatoval. De már volt, hogy Katty Perry is írt nekem számot.
  - Értem. Az új albumod mikorra várható?
  - Pontosan nem tudom megmondani, de valószínűleg Decemberben már kapható lesz a boltokban.
  - Akkor már nem kell sokat várniuk a rajongóidnak. - bólintottam és vártam, hogy folytassa. - Mindannyian tudjuk, hogy keményen dolgozol, hogy egyre jobb és jobb legyél, viszont azt nem, hogy mennyi időd van szórakozni vagy esetleg pihenni?
  - Hogy őszinte legyek?! - nevettem. - Szinte semmi, minden egyes napra van valami programom, ha nem egy próba akkor fotózás vagy autogramosztogatás, esetleg interjúk. - soroltam. - Szórakozni nagyon keveset járok, általában egy héten egyszer, de ha több időm van akkor kétszer is.
  - Ha már szórakozni sincs időd, akkor mi a helyzet a szerelemmel? Van most valaki a láthatáron?
  - Semmi. - vontam vállat. - Most szingli vagyok.
  - És senki sem tetszik?
  - Nem igazán, most inkább az igazira várok.
  - Kívánunk neked sok sikert. Most viszont egy komolyabb témára térünk. Úgy hallottam, hogy csökkent a nézettséged száma. Mit gondolsz mi okozhatta ezt?
  - Igen, sajnos ez így van. - sóhajtottam. - Az okát nem tudom, de nagyon elszomorít, hogy ez történik. Én nem érzem azt, hogy rosszul csinálok valamit, hiszen vannak új dalaim, koncertjeim is rendszeresen. De most azon vagyok, hogy többet adjak magamból a rajongóimnak és mindent meg fogok tenni, hogy visszaszerezzem őket. - mosolygok.
  - Remélem, hogy sikerülni fog. - érinti meg a karomat. - Az adásunkba sajnos ennyi fért. Köszönjük szépen, hogy itt voltál velünk Selena.
  - Nekem megtiszteltetés, hogy itt lehettem. - mosolygok. - Sziasztok! - inetegtek a kamerába és a közönségnek.

***

  Az úton a pláza felé végig azon gondolkoztam, hogy hogy létezik, hogy Tiffany nem azzal kezdte, hogy miért csökkent a nézettségem? Eddig mindig ezzel kezdték az interjúkat, de ő nem. Először az új dalomról kérdezett, majd, hogy tervezek-e még másokat is. Persze, hogy tervezek, hiszen már több mint egy hónapja próbálok új dalokat írni és elég jól is haladok velük. Már csak kettő kell és akkor kezdhetjük is a próbákat, majd hangfelvételt. Amikor azt kérdezte, hogy ki írja a dalaimat, ezer örömmel mondtam azt, hogy ebben a barátnőm is nagyon sokat segít. Hiszen így van, amikor van időnk akkor együtt töltünk egy kis időt, ahol kikérem a véleményét a műveimről. 

  Demivel már a kezdetek óta barátnők vagyunk. Emlékszem, hogy hogyan is kezdődött minden. Az legelső koncertemen Ő volt a sztárvendég és elég sokat beszélgettünk a színfalak mögött. Megismertük egymást és rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. Mind a ketten szeretünk énekelni és táncolni is, meg persze boldognak látni a rajongóinkat. Nagyon sokat találkoztunk és így egyre közelebb kerültünk egymáshoz, adtunk együtt koncerteket, interjúkat is... Voltak kisebb turnéink is közösen. Már azon is gondolkoztunk, hogy összeköltözünk, de ezt Jen megtiltotta. Nem értem, hogy miért, de jobbnak láttam ha nem kérdezek rá, de így is nagyon sok időt töltünk együtt.

  Viszont a szerelemmel kapcsolatos kérdés kifogott rajtam. Sosem szerettem erről beszélni... Volt néhány barátom, de mindegyik csak hírnevet akart és ezt velem meg is szerezte, de persze csak akkor jöttem rá erre mikor már késő volt, így sokszor törték össze a szívem. A médiáról pedig ne is beszéljünk. Minden szakításom után szétszedtek, minden hülyeséget összehordtak rólam, ami természetesen nem volt igaz, de ez őket nem érdekelte... Most megfogadtam magamnak, hogy addig amíg nem találok egy olyan fiút aki engem szeressen ne a hírnevemet, addig nem lesz új kapcsolatom. Ezzel mindenki teljesen egyet értett. Így több időm is van a zenélésre és a karrieremre, most ezzel kell foglalkoznom, nem pedig a szerelemmel. 

  A plázában minden fantasztikusan ment. Több mint kétszáz autogramot osztottam ki, meg persze közös fényképeket is készítettünk. Mindig boldoggá tesznek a rajongóim, ha egy kicsit is szomorú vagyok nekik sikerül teljesen feldobni a napomat a szeretetükkel, törődésükkel. Ezek után még egy kisebb koncertet is tartottam, ahol előadtam pár számot. A közönség nagyon örült neki, hiszen ők azt hitték, hogy csak autogramosztogatás lesz, de én úgy gondoltam, hogy megérdemelnek egy kis éneklést is. Kimerülten búcsúztam el tőlük és indultam el hazafelé, ahol már a biztosan várni fognak rám, hiszen kilenc óra és még csak most fogok indulni.

  Még mindig fogalmam sincs, hogy ki lehet az a titokzatos vendég aki hozzám fog jönni. Vajon mit talált ki már megint Jen? Sosem szerettem mikor ilyen titokzatos, hiszen ilyenkor mindig tervez valamit, ami általában nekem nem tetszik. A múltkor egy kisebb filmszerepet rendezett nekem, aminek köszönhetően egy hétig szinte csak kávén éltem. De biztos lehet benne, hogy még egybe nem fogok belemenni. Arról mondjon le, szükségem van egy kis alvásra, még ha csak pár óra is, de szükségem van rá. Fáradtam hajtottam be a garázsba és szálltam ki a kocsiból. Amikor benyitottam a házba, hallottam, hogy a nappaliból zaj szűrődik ki. Jen és Simon Cowell ült a kanapén. Mi? Mit keres itt Simon? Mi a fenét tervezett már megint Jen? Félretettem a fáradt arcomat és mosolyogva léptem be hozzájuk.

  - Helló. - köszöntem nekik. Mind a ketten felálltak, amint megjelentem. 

  - Selena! - üdvözölt Jen, de láttam rajta, hogy nem örül a kisebb késésemnek, amire most magasról teszek, Ő sem szól nekem a vendégről.

  - Szia Selena. - ölelt meg Simon.

  - Sajnálom a késést, csak egy kicsi elhúzódott a koncert. - ültem le a fotelbe.

  - Sel, Simonnal kitaláltunk valamit, ami szerintünk segíthetne neked abban, hogy újra a csúcson legyél. - na már kezdek kíváncsi lenni, hogy mivel fognak előállni.

  - Hallgatlak titeket.

  - Tudom, hogy ez egy kicsit furának fog neked tűnni, de szerintem beválna. - kezdi Simon. - Tudod, hogy én vagyok a One Direction menedzsere és a fiúknak most nagy sikerük van. - bólintottam, még mindig nem értem, hogy mire akar kilyukadni. - És szerintem ezzel neked is segíteni tudnánk, ha te is szeretnéd.

  - Hogyan?

  - Egy állkapcsolattal, amiben azt értem, hogy a média előtt összejönnél az egyikükkel, név szerint Harryvel. Harrynek is szüksége van végre egy "rendes" kapcsolatra, neked pedig ezzel nőne a rajongóid száma. - mi van? Ezt nem hiszem el.

Prológus

Sziasztok!

Tudom, hogy hihetetlen, de igen, egy újabb bloggal jelentkezem.

Így is nehezen megy a részek hozása, de az a baj, hogy képtelen vagyok

eldobni ezt az ötletet. Már egy kicsit haragszom is az agyacskámra, hogy 

mindig új ötletekkel áll elő, de ez sosem baj, hanem egy újabb kihívás, 

amit ezer örömmel fogok elkezdeni. Remélem, ezt is annyira kedvelni fogjátok,
mint a többit. Tudom, hogy ebben csak híreséggel lesznek, de kérlek titeket, ne 
őket nézzétek, ha netalántán nem szeretitek őket, hiszen csak a kinézetüket és a 
nevüket használom fel, a személyiségük teljesen más lesz. Nagyon kíváncsi vagyok
már a véleményeitekre, így nem is húzom tovább az időt. Kívánok nektek jó olvasást!
Puszi Evelyne!


                                                                                                                                 

  Ha már a nevemet meghalljátok, rögtön sikítozni kezdtek így gondolom nem kell bemutatkoznom nektek, de megteszem. A nevem Selena Gomez. Jelenleg Londonban élek a menedzseremmel, Jenniferrel. Sokan nem tudjátok, hogy milyen volt az életem mielőtt híres lettem, vagy, hogy milyen lett utána így most mondok magamról pár szót.

  Az anyukám nagyon fiatalon hozott a Világra. Még a mai napig is emlékszem arra a napra, amikor erről beszélt nekem. Azt mondta, hogy sokat gondolkozott azon, hogy megtartson-e vagy sem, hiszen véletlenül történt minden, de végül megtartott. El sem tudom képzelni, hogy én ne létezzek... Most ezt nem azért mondtam, mert híres vagyok, hanem, mert tudom, hogy az anyunak ez egy nagyon nehéz döntés lett volna, ha én azon a napon nem jövök a Világra, akkor most nem tenném őt blodoggá, nem lenne kinek elmondjam minden bajom, nem lenne akit teljes szívemből szeressek. 

  Az apu sajnos már nem él velünk. Anyával sokat veszekedtek mikor még kicsi voltam, így arra jutottak, hogy jobb lesz, ha külön vállnak az útjaik. Szerintem is ez volt a legjobb döntés, hiszen nem akartam volna egy olyan családban felnőni, akinek a szülei folyton folyvást veszekednek. Kicsi voltam, még nem, hogy mi történik, de ennek így kellett lennie. Öt éves koromig, azt hittem boldogok, de persze ez csak a látszat volt, hiszen amikor csak kettesben voltak, csak veszekedtek. De egy valami nagyon bánt, az hogy az apám azóta a nap óta nem is érdeklődik felőlem. Nem értem, hogy miért teszi ezt. Talán ennyire utál, ennyire nem akarta, hogy a Világra jöjjek? Nem tudom, de azt viszont igen, hogyha egyszer majd felkeress nem fogok vele törődni, nem leszek kíváncsi a magyarázataira, mert úgyis mind csak hazugság lesz...

  A karrierem még az általános suliban kezdődött, ahol az énektanár felfedezte, hogy szép hangom van. Folyton bíztatott, hogy fejlesszem azt. Hát megfogadtam a tanácsát, anyu fel is kereste a legjobb énektanárt és hozzá jártam órákra, ahol tényleg nagyon sokat fejlődtem. Imádtam énekelni, így a suli énekversenyein is részt vettem, ahol nem egyszer nyertem is. Mindenki irigyelt, hiszen én lettem a legmenőbb az általánosban, majd később a gimnáziumban is. Mivel anya színésznő, sokszor mentem el vele a próbáira, ahol az egyik nap én is kaptam egy kis szerepet az egyik előadásban, énekelnem kellett. Itt kezdődött minden, amikor az előadás után felkeresett Jennifer és azt mondta, hogy csodás hangom van és nagyon szeretne velem dolgozni. Anyával nagyon boldogok voltunk, miután mindent megbeszéltünk el is fogadtuk az ajánlatát, Jennifer lett a menedzserem és a mai napig is az.

  Emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam, mikor elkészült az első számom, majd hozzá a videó is. Már az első nap mikor felkerült a nettre, a rajongóim száma csak nőtt és nőtt. Majd jöttek a fotózások, interjúk, újabb számok, koncertek és végül a turnék. Egy év alatt lettem a semmiből híres, és mindent csak anyának és Jennek köszönhetem. Nem tagadom nagyon fárasztó, de megéri, hiszen olyan csodálatos mikor a közönség a nevedet kiabálja és autogramokat kér tőled. Ami bánt az az, hogy kevés időm marad a családomra és a hobbijaimra. Az éneklés mellett, nagyon szeretek táncolni, gördeszkázni és sportolni is. Igaz, hogy kevés rájuk az időm, de ha akad egy két óra amikor pihennem kéne, akkor ezeket csinálom. 

  Viszont az utolsó pár hónapban akadt egy kis problémám. A CD-t már alig vásárolják, nem tudok rájönni, hogy ennek mi lehet az oka, ahogyan Jen vagy anya sem. Azt érzem, hogy az a lépcső amit ebben a pár évben felépítettem kezd összeomlani, kezd minden rosszra fordulni. Nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni, mert ha a pályámnak vége szakadna, akkor mindenki hatalmasat csalódna benne, de legjobban én magamban. Hiszen magamat hibáztatnám, csak én lehetek ezért a hibás, valamit nem csinálok jól. De nem adom fel, az utolsó cseppig küzdeni fogok azért, hogy minden olyan legyen, mint ezelőtt pár hónappal. Meg kell tennem értem, a rajongóimért, Jenért és legfőbbképpen anyáért!