6.Emlékek

Sziasztok! 

Itt az újabb rész, amire már nem kellett hónapokat várnotok.

Igaz nem lett hosszú, de azért remélem tetszeni fog nektek.

Köszönöm a 20 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett komikat.

Ha van kedvetek akkor nézzetek be a legújabb blogomba is.

You're in my mind

Jó olvasást!

                               Puszi Evelyne!

                                                                                               

  Semmi kedvem nem volt velük bulizni, de hetek óta most éreztem úgy magam, hogy szabad vagyok. Lehetséges, hogy van valami jó abban, hogy Harrynek kell eljátsszam a csaját? Igen biztosan van, hiszen többet aludtam az elmúlt egy napban, mint egész héten. Nem kedvelem Harryt, de ezt neki köszönhetem, amiért talán kap egy piros pontot.
  Mire beértünk a szórakozóhelyre már sötét volt kint. Hatalmas sor állt az épület előtt, de tudom, hogy minket hamarabb beengednek, mint őket. Harry szorosan a csípőmre tette a kezét, amit legszívesebben levertem volna onnan, de inkább hagytam, nem akartam balhét csinálni. Egy asztalhoz mentünk, ahol mindenki kényelmesen elhelyezkedett kivéve engem, mivel már nem volt hely.
  - Édes van itt még hely - szólalt meg Harry vigyorogva.
  - Nem fogok az öledbe ülni - jelentem ki szárazon - ahhoz még nem ittam eleget - erre mindenki felnevet. Harry egy mozdulattal elkapja a derekam, majd az ölébe ültet. - Ki foglak nyírni - morogtam.
  - Édes, azt sosem hagynám - szorosan magához ölelt. Legszívesebben felpofoztam volna vagy megfojtom, de nem tehettem nyilvános helyen vagyunk és itt nem rendezhetek jelenetet, de mennyire szerettem volna.
  - Mehet az első kör? - áll fel Louis, mire mindenki igennel válaszol. - Neked mit hozzak? - fordul felém.
  - Egy margaritát - válaszolom, mire mindenki nagyra nyílt szemekkel néz rám. - Most mi van?
  - Csak nem gondoltuk volna, hogy iszol - vonja meg a vállát Liam.
  - Pia nélkül is tudok bulizni, de, hogy túlélje - mutatok Harryre - ezt az estét jobba, ha nem vagyok józan.
  - Egyre jobban kezd forrni köztetek a levegő - jegyzi meg Zayn.
  A nagy beszélgetés közben Louis is visszatért, én pedig azonnal lehúztam az italt, ami eleinte csípte a torkom, de hamar elmúlt. A lányok kedvesek, úgy érzem, hogy velük jóba leszek, csak a fiúkat kell kibírjam.
  - Lassabban édes - suttogja Harry a fülembe.
  - Élni akarsz? - fordítom kicsit oldalra a fejem, hogy rá tudjak nézni, bólint. - Akkor akadj le rólam.
  A második kör után már kezdek kicsit felszabadulni. Egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy Harry keze levándorolt a combomra. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, de nem akarom, hogy ott legyen a keze, tartsa otthon, ha nem akar balhét. Próbálok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, de amikor megérzem a nyakamon a nedves ajkait betelik a pohár.
  - Elég - morgom.
  - Szerintem meg kevés - húzza meg a fülcimpám.
  - Harry fejezd be - próbálok elhúzódni tőle, de lehetetlen. - Harry - kiálltok fel hangosabban, mire mindenki ránk kapja a szemét.
  - Micsináltok? - vigyorog Louis.
  - A hülye haverod nem tudja hol a határ - sziszegem, de még mindig nem hagyja abba.
  - Mi lenne, ha te is élveznéd? - kérdezi a göndörke.
  - Már mondta, hogy ahhoz még nem ittam eleget - veszem le magamról a kezeit.
  - Akkor gyerünk egy újabb italért - áll fel majd megragadja a kezem és a pult felé kezd húzni.
  - Mi a francot művelsz? - kérdezem.
  - Azt akarom, hogy jól érezd magad és hagyd, hogy jólessen amit csinálok és mivel azt mondtad, hogy nem ittál hozzá eleget, így italért megyünk.
  - Te megvesztél - húzom meg a kezem, de nem enged el. - Sosem fogom élvezni, amit csinálsz - hírtelen megáll és megfordul, mire én majdnem nekimegyek. Az arcunkat csak centik választják el. Újból közeledik. Magam előtt látom, ahogy újból megcsókol. Semmi bajom, sem lenne, ha ez a személy nem ő lenne. - Harry ne gyere közelebb - szólalok meg.
  - Mit fogsz csinálni? - kérdezi kaján vigyorral a képén. Belém fojtotta a szót, mivel az ajkai az enyémre tapasztotta. Eleinte próbáltam eltolni magamtól, majd lassan átadtam magam neki. A karjaimat a nyaka köré fontam és még azt a pici helyet, ami közöttünk tátong is megszabadítottam.

***

  Fogalmam sincs, hogy kerültem ágyba. Igazából azt sem tudom, hogy hol a fenébe vagyok. De sejtem, hogy nem otthon, hanem a fiúknál. A fejem sajog. Túl sokat ittam az éjjel, de ez csak annak az idiótának köszönhető. Hírtelen nagyon melegem lett, majd arra eszméltem fel, hogy valami mozog alattam. Kinyitottam a szemem és Harry mellkasán találtam magam, ami egyenletesen emelkedett majd süllyedt. Na ne, már megint rákerültem, de hogy a fenébe? Ahogy próbáltam visszaemlékezni a tegnap éjjelre, csak még jobban megfájdult a fejem így inkább felhagytam vele, majd a jobban leszek akkor ráérek rajta gondolkozni. Nem akarok vele aludni, de most az érdekel a legkevésbé, hogy ki van mellettem, csak pihenni akarok így visszacsukom a szemem, majd álomba merülök.
  Amikor ismét kinyitom a szemem már világos van a szobában, ami azt jelenti, hogy dél is elmúlt. Harry még mindig alszik és van egy olyan érzésem, hogy a többiek is. Mivel ki kellett mennem a fürdőbe, próbáltam óvatosan lefejetni a kezét a derekamról, de amint sikerült és fel akartam állni elkapta a csuklóm és visszarántott.
  - Jézusom - motyogom, miközben visszaesek a mellkasára.
  - Hová készültél édes? - kérdezi rekedt hangján.
  - A mosdóba - ismét felülni próbálok, de nem enged. - Elengednél?
  - Ha visszajössz igen - mondja még mindig csukott szemekkel.
  - Van más választásom? - kérdezem.
  - Nincs - enged el.
  Kikecmeregtem a fürdőbe, majd magamra csukom az ajtót. A fejem iszonyatosan fáj és úgy érzem, hogy bármelyik percem összeeshetek. Amikor a tükörképemmel találom magam szembe nagyra nyílnak a szemeim. Mi a fenét keres rajtam a pólója és egyáltalán, hogy került rám? Mi a pokol történt közöttünk az éjjel? Tudom, hogy részeg volt és, hogy nem egyszer vándorolt el a keze, de utána minden sötét. Mi a fenét tettünk?
  Mikor visszatértem a szobába az éjjeliszekrényen már egy pohár víz és gyógyszer várt. Leültem az ágyra, majd bevettem.
  - Liam mindenre gondol - morogja Harry a párnák közül. - Te emlékszel valami a tegnapból?
  - Nem igazán - szólalok meg egy idő után. Visszadőlök az ágyra és hálát adok istennek, hogy Harry hason fekszik és az arcát a párnákba rejti. - Te?
  - Képek beugranak, de nem sokra - fordítja felém a fejét. - Gyere ide - fordul a hátára, mire én összehúzom a szemöldököm - csak gyere ide, nem harapok - vigyorog rám.
  - Szerintem jó nekem itt is - morgom.
  - Én úgy emlékszem mintha rajtam ébredtél volna fel, szóval ezzel vitatkoznék, hogy hol jobb neked.
  - Akkora egy idióta vagy - vágok hozzá egy párnát.
  - Akit kedvelsz - húz magához.
  - Hogy mi van? - akadok ki.
  - Kedvelsz.
  - Te megvesztél - jelentem ki.
  - Nem sokra emlékszem már mondta, de képek ugranak be és nekem ott nem úgy tűnt, mintha utálnál - vigyorog.
  Te jó ég! Mi a fenét csináltam? Nem lett volna szabad annyit innom. De ha nem tettem volna meg, akkor tuti megfojtom ezt az idiótát a perverz kezei miatt.
  - Bármi is történt ott, az soha többet nem fog megtörténni - mondom határozottan.
  - Szóval nem is tudod miről beszélek? - nem válaszolok. - Elmondjam?
  - Kösz, de kihagynám - mint aki meg sem hallotta kezd el beszélni.
  - Emlékszem, hogy azt mondtad ahhoz még nem ittál eleget, hogy élvezd a társaságom így elmentünk neked még italért, de az út felénél megcsókoltalak, amit te egyáltalán nem elleneztél, sőt visszacsókoltál - húzza végig az ujját az alsó ajkán. - Majd valahogy a parketten kötöttünk ki és szorosan összesimulva táncoltunk és közben nem egy csók csattant el - vigyorog. Én pedig szégyenemben leginkább elsülyedtem volna.
  - Ezt csak kitaláltad.
  - Ha nem hiszel nekem kérdezd meg a többieket.
  - Nem akarom tudni, hogy milyen hülyeséget csináltam, jobb ha nem emlékszem rá.
  Hírtelen megfordult és fölém tornyosult. A szemei csillogtak, a haja össze-vissza állt. Szexi volt és azzal a vigyorral csak fokozta azt. Mi a fenéért gondolok én ilyenekre? Nem csinált semmit sem, nekem mégis erősebben kezdett verni a szívem. Az arcát a nyakamba rejtette, majd nedves puszikat hagyott rajta. Szerettem volna eltolni, de nem ment, meg sem mozdult. És ami még annál is jobban idegesített az az, hogy élveztem a csókját. A francba is, élveztem a közelségét.
  - Mitől remegsz ennyire? - emeli fel a fejét.
  - Tessék? - kérdezem. - Én nem is... - kezdek bele, de megállok mivel igaza van.
  - Mitől félsz? - hajol közelebb.
  - Tőled, úgy nézel rám, mint aki menten felfalna - motyogom, mire önelégült mosoly terül el.
  - Jó úton jársz - hajol hozzám közelebb.
  - Jó reggelt - csapódik ki az ajtó.