12.A nagy kérdésre, a válasz...

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt! Mivel most az 

egyik blogomban befejeződött az első évad arra gondoltam, hogy

ezzel a blogommal fogok többet foglalkozni, remélem örültök neki!

Tudom, hogy kicsit elhanyagoltam, de megpróbálok ezen változtatni.

Köszönöm az olvasókat, bíztatásokat, mindent, amit értem tesztek!

Hamarosan újra jelentkezem!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------

  Még mindig nehezen hiszem el, hogy tényleg belementem abba, hogy meggyőzzön arról, hogy ő nem olyan, mint amilyennek én gondolom őt. Miért mentem bele, egyáltalán? Talán azért, mert a szívem mélyén én is bízom benne, hogy más. Hogy nem akar nekem ártani. Létezik, hogy magamnak is be akarom bizonyítani, hogy ő valójában jó pasi, csak az újságok miatt, hiszi mindenki azt, hogy rossz? Hogy csak kihasználja a lányokat...

  - Selena, két perc múlva indulunk! - kiált fel Jen.

  Semmi kedvem ehhez az interjúhoz, igazán nincs kedvem mindenki előtt enyelegni Harry-vel. Lehet, hogy adtam neki egy esélyt, hogy már nem húzódom el, ha meg akar csókolni, vagy hozzám akar érni, de még mindig nem bízom meg benne teljesen. Simon és Jen, két egész napon keresztül próbált meggyőzni róla, hogy nem lesz semmi ezen az interjún, hogy Harry majd kihúz, ha nem tudok valamelyik kérdésre válaszol. De mi lesz akkor, ha majd ő sem tud? Mi van, ha olyan kérdést tesznek fel nekünk amire nem tudunk válaszolni? Akkor ki fog megmenteni minket? Csak ketten leszünk, a többiek csak később csatlakoznak majd hozzánk, mivel először velünk akarnak beszélni, ami nem tudom, hogy fog elsülni. 

  Még egyszer végignézek magamon a tükörben. Nem öltöztem ki, csak egy farmer és fehér topp van rajtam, meg egy szögecses dzseki. Jen azt mondta, hogy öltözzek úgy, ahogy jól esik, hát nekem így jó. Remélem nem fog kiakadni, mint általában mindig.

  - Mehetünk? - kérdezi mikor leérek a földszintre.

  - Van más választásom? - sóhajtom, pedig pontosan tudom a választ.

  - Nincs, úgyhogy gyere. - nyitja ki az ajtót. - Minden rendben lesz, nem egyedül leszel ott. Harry majd segít, ha megakadsz, szóval nyugalom.

  - Igen tudom, de nem neki kell előtte egyedül énekelnie a színpadon. - motyogom.

  - Miért félsz ennyire? Milliószor csináltad már, ez most sem lesz más. - mosolyog rám.

  - Igen csináltam, ebben tényleg igazad van, de utána nem arról kellett beszélnem, hogy mióta vagyunk együtt egy olyan pasival, akivel igazából nem is vagyok együtt...

  - Ezt azt hittem már megbeszéltük. - vág közbe. - Nekem nem úgy tűnik, hogy nem vagytok igazából is együtt. Minden nap átjön hozzád, te pedig már nem ellenkezel, ha hozzád akar érni. - nem válaszolok rá, mert semmi kedvem megmagyarázni neki, hogy ez azért van, mert megpróbálja nekem bebizonyítani, hogy ő más.

  - Hol találkozunk velük? - szólalok meg, miután beültünk a kocsiba.

  - A stúdióban. - válaszolja, majd tovább pötyögtet a telefonján.

  Mostanában sokszor csinálja ezt. Fogalmam sincs, hogy mit terveznek Simon-nal, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy nekem az nagyon, de nagyon nem fog tetszeni. A múltkor is mikor átjött, bezárkóztak Jen irodájába, ahol több mint két órát beszélgettek. Próbáltam hallgatózni, de semmit sem hallottam, gondolom számítottak rá, hogy majd megpróbálom. 

  Pár perc elteltével meg is érkezünk. Mély levegőt veszek, majd kiszállok a kocsiból, ahol már várnak rám. 

  - Szia. - ölel magához, én pedig képtelen vagyok bármit is kinyögni. Most, hogy itt vagyunk egyre nagyobb lesz a gombóc a torkomban. - Mitől félsz ennyire? - suttogja a fülembe. - Nem lesz semmi baj, veled leszek én is, nem hagyom, hogy kínos helyzetbe hozzanak.

  - Oké. - motyogom, majd elhúzódom tőle. Összekulcsolja az ujjainkat és elindulunk a többiek felé.

  - Szia, Sel! - mosolyognak rám. Az elmúlt napokban, mondjuk már nem vagyok olyan bukó velük, talán még barátok is lehetünk, talán.

  - Helló. - motyogom.

  Látták rajtam, hogy mennyire tartok ettől, így inkább nem kezdtek el viccelődni velem, csak elindultak, míg mi Harry-vel hátul maradtunk. Én is el akartam indulni, de Harry maga felé fordított és megcsókolt. Belesóhajtottam a csókba, de viszonoztam. Igazából ez mindig eltereli a figyelmem, olyan mintha gyógyszer lenne mindegyik csókja, ám most nem sikerült neki teljesen megnyugtatnia.

  - Minden rendben lesz. - suttogja, majd mi is elindulunk.

  A fiúkat elvitték sminkelni én pedig ott maradtam Jen-el és Simon-al. Valamit nagyon próbálnak előlem eltitkolni, mivel ismét sugdolóznak. Szólt a műsorvezető, hogy még 2 perc van a kezdésig. Ismét lejátszottam magamban a szöveget, majd behunytam a szemem és próbáltam lenyugodni, mint minden egyes éneklésem előtt.

  Felvezettek a színpadra, én pedig megálltam a mikrofon előtt. Mivel az a rész el volt sötétítve, senki se látott. 

  - Jó estét London! - köszönti a nézőket Melissa. - Melissa vagyok és köszöntelek titeket ezen a csodálatos estén, ahol végre minden kiderül. Ma este fény derül, Selena Gomez és Harry Styles kapcsolatára, később pedig a One Direction is csatlakozik. - mosolyog, mire a közönség tapsolni és ujjongani kezd. - Most pedig nagy tapsot Selená-nak, aki a Love will remember című slágerét fogja nekünk előadni.

  Az lámpák felkapcsolódtak, én pedig elkezdtem énekelni. Ezt a számot még Harry megismerése előtt kezdtem el írni, de szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy róla szól. Hát tőlem hihetnek bármit én tudom az igazságot, ami egyáltalán nem az lesz amire ők gondolnak...

  - Selena, ez csodás volt. - ölel meg Mel. - Köszöntünk közöttünk, ma este.

  - Én köszönöm, hogy itt lehetek. - mosolygok. - Sziasztok! - integetek a kamerába.

  - Most pedig köszöntsük a színpadon, a One Direction szívtipróját, Harry Styles-t! - a közönség sikítani kezd. Hát persze mégis mit vártam, hiszen mindenki odavan érte.

  Az ajtó felé nézek, ahol megjelenik a vigyorgó Harry. Lazán közeleg felénk, mikor már csak pár méter választ el, felállok - mivel ez volt megbeszélve - ő pedig gyengéden megcsókol, majd megöleli Mel-t és leült mellém. A kezeinket összekulcsolja, majd az ölébe ejti.

  - Annyira, aranyosak együtt nem igaz? - kérdezi a nézőktől Mel. - Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre megtudjuk az igazságot, srácok. Örülök, hogy én lehetek az akivel ezt megosztjátok. - mosolyog. - Szóval akkor kezdjük az elején. Hogy ismerkedtetek meg?

  - Mint már a premieren is mondtunk, egy barátom bulijában találkoztunk. - kezdi Harry, amiért most hálás vagyok, mert teljesen kiment a fejemből, hogy mit mondtunk ott. - Beszélgettünk, jól éreztük magunk, majd a következő napokban is találkoztunk és hát kialakult. - érzem, hogy megszorítja a kezem, gondolom azt akarja, hogy mondjak valamit.

  - Igen, így volt bármilyen hihetetlen is. - mosolygok. - Szerelem volt első látásra. - vonom meg a vállam, mire Harry vigyora még annál is nagyobb lesz, mint eddig volt.

  - Értem, de azt viszont nem, hogy miért titkoltátok hetekig a kapcsolatotokat?

  - Igazából ennek az volt az oka, hogy úgy gondoltuk még nem állunk készen, hogy az egész világ tudtára adjuk a kapcsolatunkat. Nem mintha nem szerettük volna, csak hát kicsit tartottunk a rajongók véleményétől, de szerencsére mindenki jól fogadta.

  - Selena, nem bántanak téged Harry rajongói? - fordul felém.

  - Kaptam néhány utálkozó üzenetet - kezdek bele. Harry megszorítja a kezem, mivel ő nem tudott ezekről, nem akartam neki elmondani. - De nem törődöm velük - vonom meg a vállam - mindenki tudta, hogy az elején még nem lesznek oda értem, hogy elraboltam a 'férjüket' vagy 'szerelmüket', de idővel megbékélnek majd.

  - Gondolom Harry végig melletted állt. - szólal meg. 

  - Igen végig velem volt. - motyogom. Érzem, hogy ebből még bajok lesznek, de most nincs időm erre gondolni.

  - Harry nektek hamarosan kezdődik a turnétok, mi lesz akkor veletek? - kérdezi. Na erre viszont én is kíváncsi lettem, hiszen a fiúknak már csak egy hetük van, míg elindul a következő turnéjuk. 

  - Mi lenne, ha behívnánk a többieket is és úgy válaszolnánk rá. - mosolyog, Mel bólint.

  - Hát akkor köszöntsük a One Direction többi tagját is! - mosolyog, mire a fiúk ugrálnak befelé lazán. A közönség tomból, mi pedig közelebb húzódunk egymáshoz Harryvel, hogy a többiek is elférjenek mellettünk.

  - Sziasztok! - vigyorog Louis. - Helló Melissa! - öleli meg először ő, majd sorba a többiek is.

  - Hogy vagytok srácok? - mosolyog ránk.

  - Mi nagyon jól vagyunk. - nevet fel Louis. - Már izgatottan várjuk a következő turnénkat.

  - Igen erről is szeretnék majd veletek beszélni, de először szeretnélek titeket megkérdezni, hogy ti, hogy fogadtátok Selena és Harry kapcsolatát?

  - Természetesen jól fogtuk - szólal meg Liam - nagyon örülünk, hogy Hazz végre boldog. Egyikünknek sincs semmi baja Selená-val, hiszen nagyon kedves és aranyos lány. - mosolyog rám.

  Van egy olyan érzésem, hogy az utolsó mondata nem volt teljesen igaz, de örülök, hogy nem mondta el milyen hisztis vagyok vagy inkább voltam az elején...

  - Ahogy látom, akkor mindenki örül nektek srácok. - mi pedig bólintok. - Szóval fiúk mikor is kezdődik a turnétok?

  - Egy hét múlva, kezdődik. - szólal meg Niall. - Már nagyon várjuk, hiszen rég voltunk turnézni és hát hiányzik. - nevet fel.

  - Pár perccel ezelőtt már feltettem nektek a kérdést, de Harry azt mondta, hogy ezt majd akkor mondja el mikor ti is itt lesztek. Szóval, Harry mi lesz Selená-val, míg ti turnézni mentek?

  - Természetesen velünk jön! - kiált fel Louis. Próbálok nem meglepett képet vágni, vagy bármi sértőt is mondani, de gondolom ezt ők sem gondolják komolyan.

  - A napokban beszéltünk Simon-nal és természetesen Jen-nel is. - mosolyog Liam. Miért érzem azt, hogy nekem nem fog tetszeni a folytatás. - És arra jutottunk, hogy Harry képtelen lenni itthagyni a barátnőjét.

  - Ez így is van. - vigyorog rám. - Eszem ágába sincs, három hónapig távol lenni tőle. - puszil arcon. Közelebb hajlok hozzá, majd a fülébe súgom.

  - Mi folyik itt Harry? - motyogom.

  - Majd megtudod, csak ne akadj ki nagyon, mert elő adásban vagyunk. - suttogja.

  Ó ez már nem kezdődik jól. Nagyon nem fog nekem ez tetszeni, ha Harry azt mondja nekem, hogy ne akadjak ki.

  - Arra jutottunk, hogy Selena lehetne az előzenekarunk, így velünk jöhetne az összes megállóra a turnén! - fejezi be Liam, mire nekem megakad a levegő a torkomon.

11.Túl könnyen sikerült rávennem.

Sziasztok!

Tudom, hogy rég volt új rész, de ma megírtam. Remélem

tetszeni fog nektek. Amint látjátok már kezd kialakulni a történtet.

Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Tieket!

--------------------------------------------------------------------------

  Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el a film közben, de megtettem. Emlékszem, hogy olyan fáradt lettem a közepe fele, hogy akaratom ellenére is Harry vállára hajtottam a fejem. Éreztem, hogy közelebb húz magához, rá kellett volna szóljak, hogy hagyja abba, de nem tettem. Nem tudom, hogy az álmosságom vagy talán az érzéseim tehettek róla, de semmit sem mondtam neki. Arra még emlékszem, hogy a többiek kuncogtak rajtunk, de innentől minden sötét. 

  Éreztem, hogy valaki felemel, mire résnyire nyitottam a szemem.

  - Harry? - motyogtam álmosan.

  - Shh, aludj csak, bébi. - suttogta. - Nem akartalak felébreszteni, csak gondoltam kényelmesebb lenne az ágyban aludnod, mint a kanapén. - mosolyog rám. 

  Nem tetszett sem az, hogy bébinek hív, sem az, hogy a szobájába akar lefektetni, de nem mondtam semmit, csak lehunytam a szemem, majd a vállára hajtottam a fejem. Hallottam, hogy kuncog, de nem tettem semmit.

  Lágyan tett le az ágyra, majd takart be. Megpuszilta a homlokom, majd hallottam, hogy nyílik az ajtó, biztosan a fürdőbe ment. Álmos voltam, nem is kicsit, de Harry illata nem hagyott újra álomba merülni, hanem inkább eszembe jutatta a mai napot. Elpirultam, mikor megjelent a fejemben a kép, ahogy neki esek, majd leteperem. Nem tudom, hogy miért tettem még mindig, nem értem, hogy sikerült ezzel levezetnem a feszültséget, de sikerült. Lehet, hogy már nem utálom annyira? Lehet, hogy azért vagyok feszült a közelében, mert kezdek érezni iránta valamit, nem pedig azért, mert felidegesít? Lehet, hogy igen, hiszen a ma este imádtam a karjaiban lenni és beszívni az illatát. Annyira idióta vagyok! Miért kell velem ez történjen? Belekényszerítenek egy kapcsolatba, amiben nem is akartam részt venni, errefel beleszeretek? Egyáltalán ez szerelem? Vagy inkább csak vonzalom? Nagyon szeretném, hogy az utóbbi legyen, mert azt elismerem, hogy irtó jól néz ki és nem csodálkozom azon, hogy vonzódom hozzá, de nem akarok, nem szabad beleszeretnem, azt nem tehetem! 

  Hallottam a víz csobogását a másik szobából, tehát zuhanyzik. Mennyire szeretnék, most én is... Ezt azonnal fejezd be Selena! - parancsoltam magamra. Inkább aludj, mert holnap kemény napod lesz. Hallgattam a belső énemre és lehunytam a szemem.

Harry Styles

  

  Kicseszettül nem értem mi van velem!? Mi a franc van velem? Miért érzem azt, hogy meg akarom magam kedveltetni velem, hogy azt akarom, hogy szeressen, hogy meggyőzzem őt, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek leírnak vagyis már nem vagyok olyan. Igaz hiányzik, hogy minden este/éjjel szórakozzak, de megvagyok nélküle is, ami megrémiszt. Nem értem, hogy miért váltja ezt ki belőlem ez a lány, miért akarok megváltozni miatta? Ma mikor beállított és nekem esett, alig tudtam magam visszafogni. Le szerettem volna tépni róla a ruháit és magamévá tenni, de nem tettem. Miért nem tettem meg, hiszen akartam? Reggel azt kértem tőle, hogy legalább öt percet legyen önmaga és ne ellenálljon, erre tessék, pár óra múlva beállít és nem fogja vissza magát. Be kell, hogy valljam sokkal jobban tetszik ez az éne, mint a visszafogottabb, többet akarom így látni őt, mint ma. Azt akarom, hogy mindig ilyen legyen. Meg akarom őt szerezni, azt akarom, hogy az enyém legyen és ha kell bármit megteszek, hogy ez így legyen. Van benne valami, ami nagyon tetszik. Talán az, hogy kihívás számomra, hogy ő nem akar engem, én pedig még annál inkább akarom őt ezért és meg is fogom szerezni!

  Mikor kilépek a fürdőből ő már mélyen alszik. Elfog az érzés, hogy a karjaimba kapjam és ne engedjem őt szabadulni. Újra magamhoz akarom őt ölelni, érezni a csodás illatát, bőrét, mint pár órával ezelőtt, de nem teszem, inkább csendben lefekszem mellé, majd magamhoz húzom vagy inkább ő bújik hozzám? Nem tudom, de akárhogy is legyen tetszik a helyzet, hogy még álmában is megtalál. 

  - Jó éjt, bébi. - suttogom, majd a hajába puszilok és álomba merülök.

  Reggel amikor felébredek, Selena még mindig békésen alszik a karjaim között. Egész nap el tudnám őt nézni, de tudom, ha nem megyek le akkor hamarosan valamelyik fiú tőr ránk ezzel felébresztve őt, amit nem szeretnék. Hogy miért? Mivel fogalmam sincs, hogy fog ma viselkedni. Nem akarom, hogy olyan legyen, mint szokott sokkal jobban szeretném, ha olyan lenne, mint tegnap. Óvatosan lefejtem magamról, majd kiszállok az ágyból és kiosonok a szobából. 

  Lentről zajokat hallok, így a konyha felé veszem az irányt, ahol valószínűleg Niall eszik, mint minden reggel ő az első aki a konyhába van, amin nem lepődök meg, már nem.

  - Jó reggel, haver. - lépek be és pillantom meg a teli szájú haspókot. 

  - 'Reggelt. - motyogja. Igazából nem is nagyon értettem, de gondolom, hogy reggelt akart lenni. - Történ valami tegnap? - kérdezi miután lenyelte a kajáját. - Ma valahogy más vagy. - jegyzi meg.

  - Történt egy két dolog. - vigyorgok.

  - Akkor, ahogy látom jó úton haladsz. - nevet fel.

  - Milyen úton? - lép be Louis a konyhába. - Uhh! Történt valami, valaki nagyon vigyorog? - kérdezi lelkesen, mire bólintok. - Hallani akarom! - támad le.

  - Oké, legyen. - vigyorgok rájuk, majd leülök a pulthoz. - Tegnap azt kértem tőle, hogy öt percet legyen önmaga és hallgatott rám.

  - Értem már. - vigyorog a haverom. - Akkor már tudom, miért viselkedett ilyen furcsán mikor beállított. És milyen volt?

  Tudom, hogy mire gondol. Nekünk külön beszélőkénk van, amit a többiek nem mindig értenek, de szerintem most Niall-nek leesett, hogy Lou mire akar kilyukadni.

  - Nem feküdtünk le, Lou. - nézek rá, mire neki nagyra nyílnak a szemei. - Most mi van? - kérdem nevetve.

  - De hát én azt hittem, hogy ti már rég... - mondja csodálkozva. - Komolyan nem feküdtetek még le? - kérdezi mikor nyillik az ajtó és Selena lép be rajta mérgesen. A francba!

  - Nem! - vája rá azonnal. - És nem is fogunk! - lép beljebb.

  - Neked is jó reggel, napsugár! - vigyorog rá Lou, bár ilyenkor nem nagyon kéne ezt tennie.

  - Már akinek jó. - morogja. Most mégis mi lehet a baja? Felállok és odamegyek hozzá, miközben ő narancslevet tölt magának, átölelem hátulról, majd a nyakába puszilok, mire összerezzen.

  - Szia, bébi. - köszöntöm. - Hogy aludtál?

  - Ne érj hozzám. - sziszegi, mire én összeráncolt homlokkal nézek rá. - Harry! - csattan rám, de én nem engedem el.

  - Mi bajod? - kérdem.

  - Nem mindegy az neked? - kérdi gúnyosan. Látom, hogy nagyon nincs jó kedve így inkább elengedem, ő pedig már ki is viharzik a konyhából. Pár pillanatig még az ajtót nézem, majd a többiekre tekintek, akik pont úgy bámulják ahogy én.

  - Ez meg mi volt? - tér magához Louis.

  - Nem tudom. - morgom. - Tegnap minden jó volt, ma pedig minden kezdődik előröl úgy látszik. - sóhajtom.

  - Szerintem beszélj vele. - teszi hozzá Niall. - Próbáld meg kiszedni belőle, hogy mi lehet a baja. - bólintok, majd az ajtó felé megyek

  - Sok sikert, haver. - mondják egyszerre.

  Először a nappaliban nézem meg, de nem találom, mivel kint ül a lépcsőn. Lassan közelítem meg és nyitom ki az ajtót, majd ülök le mellé. Semmit sem mond, csak bámul maga elé, mi lehet a baja?

  - Tettem valami rosszat? - kérdem halkan, pár perc elteltével.

  - Nem. - fordul felém. - Csak én, te semmiért nem vagy hibás, nem miattad vagyok ilyen... vagyis, de nem számít. - teszi hozzá.

  - Elmondod? - próbálom kiszedni belőle. Felém fordul, majd kérdőn néz rám. - Tényleg tudni szeretném.

  - Miért? - kérdi egyszerűen. - Miért érdekel, hogy mi van velem?

  - Azért, hogy segítsek rajtad, vagy változtassak magamon, hogy ne legyen vele probléma. - mondom lágyan.

  - Nem kell magadon változtass. - suttogja. - Nem akarom, hogy megváltozz miattam. - motyogja. Nem szólok közbe, pedig szeretnék, de tudom, hogy akkor nem nyílna meg így inkább hallgatok. - Mit gondoltál rólam tegnap mikor megjelentem? - kérdezi pár perc elteltével.

  - Azt, hogy végre nem próbálsz meg ellenállni nekem, hogy kimutatod, hogy milyen is vagy valójában... nem tartod magad abban a burokban, amiben most is vagy. - mosolygok rá. - Sokkal jobban tetszik az az éned, mint ez ami mindentől visszahúzódik, te nem vagy ilyen csak ilyennek akarok magad mutatni, csak azt nem értem, hogy miért?

  - Mert félek, hogy bajom esik, ha önmagam vagyok. - suttogja alig hallhatóan. - Félek, hogy megbántatsz.

  - Tőlem félsz? - kérdem nagyra nyílt szemekkel. - Sosem ártanék neked, nem vagyok olyan.

  - Pontosan olyan vagy. - nevet fel kínosan. - Sok lány szívét összetörted, én nem akarok közéjük tartozni. - sóhajtja.

  - Hogy a francba bizonyítsam be neked, hogy nem vagyok olyan, mondj valamit és én megteszem... - mondom kicsit hangosabban, mire összerezzen. - Sajnálom. - mondom halkabban. - Nem akartalak megijeszteni, csak nem tudom, hogyan bizonyítsam be neked, hogy nem vagyok olyan,m int amilyennek képzelsz. - sóhajtom. 

  - Nem tudom, fogalmam sincs... valószínűleg sehogy sem tudnál meggyőzni róla. - motyogja maga elé nézve.

  - De én szeretnélek meggyőzni róla. - teszem a kezem az övére, mire összerezzen. - Tényleg szeretném neked bebizonyítani, hogy nem vagyok teljesen olyan, mint amilyennek az újságok leírnak. Hadd, hogy bebizonyítsam.

  - Hogyan? - néz a szemembe. - Hogyan, szeretnéd ezt nekem bebizonyítani?

  - Engedd, hogy a barátod legyek, légy önmagad mellettem. Szerintem ez az első lépés. Ne tartsd magad vissza, ha meg akarsz érinteni... de leginkább ne akadj ki, ha én érintelek meg vagy csókollak meg, hiszen a barátod vagyok és bármikor megtehet anélkül, hogy megkérdezzelek. Akár most is megtehetném - mire mérgesen néz rám - de nem fogom, mivel te nem szeretnéd. - teszem hozzá. Elnéz, mire én lágyan megkérdem. - Vagy szeretnéd? 

  Felém kapja a tekintetét. Nem tudja, hogy mint mondjon, látom rajta, hogy habozik...

  - Ne gondolkozz ennyit. - mosolygok rá. - Igen vagy nem? - szaporábban veszi a levegőt, mivel elárulja magát, de nem teszek semmit, amíg ki nem mondja ő maga, hogy mit szeretne.

  - Igen. - mondja alig hallhatóan. Az arcomat nézi, én pedig szélesebben vigyorgok rá. Közeledek felé, de ő nem húzódik el. A szemébe nézek, majd miután aprót bólint megcsókolom őt. Érzem, hogy valami a kezemre hullik, mire kinyitom a szemem és észreveszem, hogy sír.

  - Hé? - tolom el magamtól. - Mi a baj? - veszem a kezeim közé az arcát.

  - Semmi. - bújik hozzám, én pedig szorosan magamhoz ölelem őt.