20.'Tudni akarom...'

Sziasztok!

Sajnálom a késést, remélem tetszeni fog a rész.

Nem is húzom tovább az időt. 

Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------

  A szemeim hírtelen pattannak fel. Azt hittem, ha kinyitom, majd őket rájövök, hogy az éjjel semmi sem történt, hogy még mindig kemény vagyok. Hát az elképzelésem hamar csődöt mondott, ugyanis Harry szorosan magához láncolva tartott. Pont úgy feküdtünk, ahogy elaludtunk. Ismét sírhatnékom támadt, ahogy éreztem a szívverését. Ki kell szabaduljak innen! El kell tűnnöm. Meg kell szabaduljak ezektől az emlékektől. Kibújok a karja közül, mire morogni kezd. Ijedten kapom oda a fejem, de szerencsémre nem ébredt fel. Vissza kell magam fognom, nehogy elbőgjem magam, amikor észreveszem, hogy meztelen vagyok, arról meg ne is beszéljünk, hogyan sajog minden porcikám. Csendben elballagok a székig, majd leveszem róla a köntösöm és magamra kapom. A bőröndből kiveszek tiszta ruhákat, majd megindulok vele a fürdőbe. 

  Amint megbizonyosodtam róla, hogy nem tud bejönni, ha felébredne, nekidőltem az ajtónak, majd lecsúsztam a földre. Az arcom, remegő kezeim közé rejtettem és szabadjára engedtem a könnyeim. Te jó ég! El sem tudom hinni, hogy tényleg ilyen hülye voltam, hogy tényleg engedtem neki, pedig ezt fogadtam meg magamnak, hogy sosem leszek egy a trófeái közül. Hát ezt jól elbasztam! Ugyanis pont az lettem, mert egy idióta vagyok. A hajamba martam, míg a homlokom a lábaimra fektettem.  Francba! Francba! Egy hülye liba vagyok! 

  A fejemben minden megfogalmazandó mondattal csak bántom magam. Legszívesebben lekevernék magamnak egyet. Hülye voltam, hogy nem állítottam le. Tudom, hogy ezen már nem tudok változtatni, de fáj tény, hogy... 

  Remegni kezdek a víz alatt. Fáj a testem. Fáj a szívem. Fáj a lelkem. Mindenem fáj és ennek csak én vagyok az oka. Bármennyire is szeretném őt hibáztatni nem tudom, hiszen én engedtem neki. A könnyek csak úgy potyognak a szememből, képtelen vagyok abbahagyni a sírást! A kezeim a csempére teszem, majd a homlokom is hozzá érintem. Meg kell nyugodjak. Szerencse, hogy mára nincs semmilyen program, mert ki sem akarok innen mozdulni. Egy dolog biztos én nem megyek el innen semmi pénzért sem, de ha ő itt lesz akkor keresnek kell egy szobát, ahol egyedül lehet és tovább sajnáltathatom magam. Elzárom a vizet, majd szorosan magam köré csavarom a törölközőt. Mocorgást hallok az ajtó másik oldaláról, ami azt jelenti, hogy felkelt. 

  Hogy menjen ki? Nem akarok vele találkozni, nem akarom, hogy egy ujjal is hozzámérjen. El akarok innen tűnni! Nem érdekel semmi, beszélnem kell Jen-el! Nem maradok tovább! Nem bírom, meg kell értenie, hogy nekem ez nem megy. Lassan felöltözöm, majd a tükörben megnézem magam. Elszörnyedek a látványtól. piros duzzadt szemek, karikát... kell még ennél több? Van, csak az nem látszik, azt csak én érzem. Minden mozdulatommal, amikor fájdalom nyíllal a hasamba.

  Mivel csend van abban reménykedem, hogy már kiment, így lassan kinyitom az ajtót és kilépek rajta. Amint bezártam és visszafordultam, magam előtt látom őt. Megdermedek. Aggódóan néz rám, én pedig ismét széthullani készülök előtt. A szemeim könnyel telnek meg, amit próbálok nem szabadjára engedni. Nem sírhatok előtte. Előtte nem!

  - Jól vagy? - kérdezi lágyan, majd közelebb lép hozzám.

  - Kérlek. - suttogó, remegő hangon. - Kérlek, ne gyere közelebb... - remegek. A francba már, ismét remegek. Mit sem törődve a kérésemmel, átszeli a köztünk lévő távolságot, mire én lesütöm a szemem és próbálom megnyugtatni magam.

  Kevés sikerrel. A szívem gyorsan ver, levegőt is alig kapok, de ez most nem a közelségétől van. Jó talán az is közrejátszik, de nem az a lényeg...

  - Kérlek... - könyörgöm.

  Az ujját az állam alá helyezi, mire összerezzenek, majd lassan felemeli. Nem tudok a szemébe nézni és nem is akarok. 

  - Nyisd ki a szemed. - kérlel lágyan, de én csak a fejem rázom. - Nyisd ki őket. - hajol közelebb. A kezét a derekamra teszi, amit én abban a pillanatban megpróbálok onnan elvenni.

  - Engedj el... - csuklik el a hangom. - Ne érj hozzám. Engedj el. Kérlek. Engedj el! - sírok fel. De nem hallgat rám, magához húz és szorosan átölel. Ütni kezdem, ficánkolok, de semmit sem ér, túl erős. - Ne érj hozzám...

  - Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést! - morogja a fülembe. Én viselkedem gyerekesen?! Hallom ahogy sóhajt egyet, de nem ereszt el. - Miért sírtál? - kérdezi lágyan.

  Hát tényleg nem érti?! Tényleg nem tudja, hogy mi bajom? Nyugtatóan simogatni kezdi a gerincem, de ezzel nem azt éri el, amit szeretne. Csak dühös leszek tőle! Kicsit lazít a szorításomon, majd hátrébb áll, én pedig azonnal cselekszem. A kezem hangosan csattan az arcán.

  - Azt mondtam eresz el! - visítom. Döbbenten kap az arcához, de én nem várom meg a válaszát kikerülöm, majd ledobom a cuccaim és mit sem törődve vele, kimegyek a teraszra. 

  Hallom, ahogy hangosan csattan az ajtó. Végre! Elment. - sóhajtok fel. Istenem, nekem ez túl sok. Elegem van. Én nem ilyen vagyok. Sosem török meg mások előtt, most pedig pont előtte tettem azt. Kint meleg van, engem mégis ráz a hideg. Mi történik velem? Felállok, majd visszamegyek a szobába. Egy plédet csavarok magamra, majd levetem magam a kanapéra. 

  Egy óra sem telik el, mire az ajtó ismét kivágódik és Harry lép be rajta mérgesen. Összerezzenek a hangos csapódástól. Ő mégis miért dühös? Magamon érzem a tekintetét, hallom ahogy közelebb lép hozzám, de én csak a padlót bámulom, míg meg nem látom a barna cipőket. 

  - Kérlek ne gyere közelebb. - suttogom.

  Hallom, ahogy sóhajt egyet, majd leguggol elém. A kezeit a lábaim mellé helyezi.

  - Úgy viselkedsz, mintha bántottalak volna... - suttogja. - Bántottalak? - néz a szemembe, amit én hamar becsukok. - Kérlek beszélj, tudnom kell mi bajod.

  - Az éjjel a bajom, az a rohadt éjjel a bajom, aminek sosem lett volna szabad megtörténnie. - remeg meg a hangom.

  - Ezt már mondtad, de el is árulod, hogy miért? - kérdezi nyugodtan, de látom rajta, hogy nagyon dühös.

  - Mert nem lett volna... - kezdek bele, de az ajtó kicsapódása belém folytja a szót.

  - Gyerekek! - lép be nevetve Louis. - Ahogy hallottam jó éjszakátok volt, de tudjátok a fal túloldalán is vannak szobák. 

  Harry megfeszült, majd felállt, én pedig azonnal lábra pattantam és beszaladtam a fürdőbe, magamra csuktam az ajtót és kitört belőlem egy újabb sírás.

  - Valami rosszat mondtam? - kérdezi érthetetlenül Louis.

  - Komolyan? - csattan fel Harry. - Louis a francba is! Majdnem kiszedtem belőle, hogy mi baja és erre ismét elmenekült. Mi a franc lenne, ha egyszer használnád a kibaszott kezed és kopognál, azon a kurva ajtón! - üvölt rá.

  - Bocsánat. - motyogja Louis, majd hallom, ahogy csukódik az ajtó. 

  Lépteket fedezek fel, majd az ajtó előtt megáll. Hallom, ahogy élesen szívja be a levegőt. Dühös, de még mennyire, hogy az. Lenyomja a kilincset, de mindhiába, bezártam az ajtót, ide nem tud bejönni. 

  - Selena nyisd ki azt az ajtót. - kezd dörömbölni.

  Bum. Bum. Bum.

  - Nem. - motyogom.

  - Azt mondtam nyisd ki. - dörömböl tovább. - Most! - csattan fel.

  - Nem Harry! - suttogom magam elé, de tudom, hogy minden szavam hallja. - Nem akarok veled beszélni, hagyj békén.

  - Az Isten szerelmére! - rúg egyet az ajtóba. Esküszöm, ha nem nyitod ki ebben a pillanatban azt a kurva ajtót, betöröm. - ijesztően fenyegető a hangja. Biztos vagyok benne, hogy nem viccel. Képes megtenni, hogy bent tudja magát, de én melyik utat választom? Kinyitom én vagy megvárom, míg ő töri be magának?! - Most!

  Remegve felkelek, majd elfordítom a zárat. Nem akarok botrányt, mert biztos vagyok, hogy már ez is elég lesz mindenkinek. Izzó szemeivel azonnal megtalál engem, én pedig hátrálni kezdek. Megijeszt.

  Bevágja az ajtót, majd be is zárja. Jaj ne! Mire készülhet? Pár lépéssel egyből szorosan magam előtt tudhatom őt. Mielőtt még bármit tehetnék, magához húz. Ütni kezdem a mellkasát. Érzem, hogy minden izma feszült, ami csak azt jelenti, hogy irtó mérges. 

  - Engedj el! - kapálózok, de nem ereszt. - Vedd le rólam a kezed! - csapok rá ismét.

  - Nem! - jelenti ki. - Lenyugodnál?

  - Nem! Eresz el! - emelem feljebb a hangom. 

  A kezei a derekamon erősödnek, majd kicsit megemelnek és cipelni kezdenek. Kapálózok, sikítozok, de hiába. Semmit sem érek el velük. Ismét a zuhanyzóba vagyok, majd a hátamra csapódik a jéghideg víz, mire ugrok egyet.

  - Ez kurva hideg! - visítok fel. Ismét menekülni próbálok, de mielőtt még kijuthatnék elkap és magához szorít. - Engedj el. - suttogom a mellkasába.

  - Nem! - mondja ki újra ezt az átkozott szót. - Lenyugodtál? - kérdi pár perc elteltével, mikor észreveszi, hogy már nem mocorgok.

  - Igen. - sóhajtom. Közelebb bújok hozzá. Bármilyen hülyén is hangzik, az ő bőre meleg, még a hideg víz hatására is.

  - Elereszthetlek és bízhatok benne, hogy nem fog elfutni? - morogja. Aprót bólintok. 

  Lazít a szorításán, majd elzárja a hideg vizet és megengedi a meleget. 

  - Miért hisztizel? - kérdi nyugodtan. - Tudni akarom, hogy miért akadtál ki?!

  

  

19."Vigyázni fogok rád." +16

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok az új részre, de

remélem megérte. Próbáltam minnél jobban leírni, bár nem tudom

mennyire sikerült, de ezt majd a véleményeitekből leszűröm. Remélem

tetszeni fog. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------

  Tudom, hogy ezt holnapra biztosan megbánom, de ebben a pillanatban ez most egy csepet sem érdekel. Teszek arra, amit a jó kislány énem mond, mert most nem ő uralkodik felettem. Elvesztette a hatalmát és helyette a rossz kislány énem, vette át az uralmat. Ilyenkor mindenki rengeteg hibát követ el. Józanon sosem tennék, ehhez hasonlót, de a pia mindenkiből előhozza a vad énjét, ami benne van minden mókában, amiben igazából sosem lenne benne. Számít az, hogy mi lesz holnap, ha a ma estét élvezhetem, ha ma este azt tehetem, amit már rég megszerettem volna tenni, csak valami mindig megállított? Vonzódom hozzá, ezt még a vak is látja. Ha csak a közelemben van, már forrni kezd a vérem. Néha észre sem veszem, hogy őt bámulom, amíg nem látom azt az önelégült mosolyát az arcán. Nem akarom leállítani, nem lenne hozzá elég erőm, hiszen akkor nem csak neki hazudnék, hanem magamnak is, abban, hogy mit szeretnék. 

  Az egyik kezében erősen fogja a derekam, a másikkal a hajamat marja, de a csókot egy másodpercre sem szakítja meg. Én pedig egyik kezemmel az ő haját húzogatom, míg a másikkal a nyakánál fogva közel tartom magamhoz. A hasamon érzem egyre növekvő férfiasságát, aminek következtében a szájában nyögök, de ezzel csak azt érem el, hogy egyre közelebb húzzon magához, ha az még egyáltalán lehetséges. 

  - Tűnjünk el innen. - motyogja a számba, mire én aprót bólintok. Még egy utolsó puszit nyom az ajkamra, majd megragadja a kezem és vezetni kezd az izzadó testek között a kijárat felé.

  A taxiban ülve, Harry szorosan magához húz közben pedig mocskosabb és mocskosabb dolgokat suttog a fülembe, minek hatására én kuncogni kezdek. Láttam a tükörben a taxis képét, aki csak a szemét forgatja és közben egyre gyorsabban megy.

  - A francba! - mordul fel Harry, mikor bevág egy hatalmas féket. - Ne nyírjon ki minket. - morogja.

  - Akkor bírják ki, míg a szállodához érünk. - vágja rá, mire Harry bólint egyet.

  A liftben, már alig bírta visszafogni magát. Éreztem a köztünk lévő szikrákat, amikor a kis hely miatt egyre erősebbek lettek. Amint kiléptünk rohant is az ajtó felé, amit egyből kinyitott, majd berántott magával együtt engem is és kulcsra zárta. A hátam az ajtónak volt támasztva, ő pedig szorosan előttem állt és mélyen a szemeimbe nézett. Nem tudom, hogy ez a sötétségnek köszönhető, de a szemei már nem zölden ragyogtak, hanem majdnem feketén, amitől kirázott a hideg.

  - Csináltál már valaha ilyet? - kérdezte suttogva. A leheletét éreztem a nyakamon, amitől felforrt a vérem, megráztam a fejem. Képtelen voltam kinyögni bármit is, túlságosan elvarázsolt. Na meg a tudat, hogy most mire készülök megrémített. Vigyorogva távolodott el tőlem, majd a szemembe nézve megszólalt. - Vigyázni fogok rád. - morogta.

  Nem tartottam attól, hogy így lesz, hiszen tudtam, hogy vigyázni fog rám. Ahhoz képest, hogy mi volt közöttünk az elmúlt napokban, hetekben most mégis megadom neki, azt amit annyira szeretne. Nem tudom, hogy miért teszem, de megteszem, ugyanis akarom. Mindennél jobban akarom ebben a percben, a következményekkel, pedig ráérek, majd holnap törődni. 

  Kicsit eltávolodik, majd kibújik a cipőjéből és a zoknijából, végül pedig a pólójából is. Én még mindig az ajtónak dőlve állok, fogalmam sincs, hogy mit kéne csináljak. Mar csak a fekete nadrágja van rajta, míg én teljesen fel vagyok öltözve, kivéve a cipőm, mivel azt már lerúgtam a lábamról. Lassan felém közelít, majd végighúzza a kezét, az arcomon, mire én behunyom a szemem és felsóhajtok.

  - Van róla fogalmad, hogy mit teszel velem? - kérdezi rekedt hangján. Közel hajol hozzám, amíg az orraink össze nem érnek. Vágyom a csókja, de nem adja meg, csak vigyorogva néz rám, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt.

  - Csókolj már meg. - lihegem, ő pedig abban a pillanatban teljesíti a kérésem. Szorosan hozzám simulok, ő pedig átkarol. Az egyik keze a hajamba a siklik, a másikkal pedig végigsimít a gerincemen, majd a derekamon és végül a fenekemen áll meg, amit kicsit megszorít. Belemosolyog a csókunkba, reakciómat látva.

  Ismét az ajtó és a teste közé szorít, majd a kezei lassan levándorolnak a toppom aljához és húzni kezdik felfelé. Amint meleg és puha kezei megérintik a bőröm érzem, hogy lángol a helye. Miért váltja ki ezt belőlem? Harry elszakad az ajkamtól, majd puszikkal halmozza el az államat, majd egyre lejjebb haladva a nyakamat, amit már nem csak csókolgat, hanem gyengéden szívni is kezd. Észre sem veszem, de már a toppom a fejemen áthúzva kerül le rólam, majd a földön a landol. Kipirulva állok előtte, de a sötétnek köszönhetően nem látja, aminek most hálát adok. Megfogja egyik kezemet, majd kicsit eltávolodik velem és a halványan beszűrődő fények között végigmér, majd megnyalva az alsó ajkát, megpörget és hátulról átkarolja a derekam. Szorosan a felsőtestéhez simul a hátam. Érzem forró bőrét az enyémen.

  - Érzed mit teszel velem? - nyomja hozzám a csípőjét. - Látod mennyire akarlak?! - suttogja a fülembe, majd gyorsan maga felé fordít és letámadja az ajkam.

  Kábultan omlok a karjaiba. Érzem, hogy mozogni kezdünk, majd a térdhajlatomnál megérzem az ágy szélét, amire gyengéden lelök. Kinyitom, az eddig csukva tartott szemeim, mire azzal szembesülök, hogy vigyorogva mér végig.

  - Gyönyörű. - morogja. Lehajol, majd lassan lehúzza rólam a szoknyámat, így már csak alsóneműben fekszem az ágyon. Pár másodperc múlva ő is fölém magasodik, de már csak boxer van rajta, amitől nekem nyelnem kell egyet.

  Érzem a férfiasságát nekem nyomodni a vékony anyagon keresztül, mire felnyögök, amit ő csak egy önelégült mosollyal díjaz, majd lecsap a nyakamra és szép lassan halad lefelé. A kezét a hátam alá csúsztatja, majd kicsit megemel és egy kattanással már ki is kapcsolta a melltartóm. Érzem, ahogy szép lassan lehúzza mindkét vállamon a pántot, majd eldobja a szoba másik végébe. Csillogó szemeivel mér végig, én pedig gondolkozás nélkül kapom magam elé a kezeim.

  - Nem-nem. - rázza meg a fejét, majd szép lassan visszahelyezi magam mellé őket. - Ne rejtsd el magad előlem, nincs mit rejtegetned. Gyönyörű vagy. - suttogja, majd lehajol és megcsókol. Az egyik kezével mellettem támaszkodik a másikkal, pedig megfogja a mellem, mire én hangosabban kezdek zihálni. - Shh. - suttogja a számra.

  Miután megunta a melleim kényeztetését, lejjebb halad és a hasam kezdi csókolgatni, mire én fészkelődni kezdek alatta, de ő lefog. Már a bugyim szélénél jár, mire én ledermedek, de lassan fújom levegőt mikor eltávolodik tőlem és a szemembe néz, majd a belső combom kezdi csókolgatni. Ó te jó ég, úgy érzem, mintha az egész testem lángolna és ezt ő éri el, csakis ő. A mutató ujját a bugyim szélébe illeszti, mire én azonnal a keze után kapok.

  - Nyugalom. - néz le rám, majd szép lassan elveszi onnan a kezem és folytatja a cselekedetét, én pedig szorosan összezárom a szemem. Nem akarom, hogy így lásson én nem tudom ezt elviselni. Lángolok, az egész testem lángol, most pedig még az utolsó biztonságot nyújtó ruhadarabomtól is megszabadít. Akarom én egyáltalán ezt? - kérdem magamtól ezt. - Lazulj el. - leheli az ajkamra. - Nem foglak bántani. - suttogja. Mély levegőt veszek, majd kicsit feljebb emelem a fejem és megcsókolom őt. Szükségem van erre, hogy elterelje a figyelmem arról, hogy meztelenül fekszem alatta, miközben már rajta sincs szinte semmi. - Most pedig megmutatok neked egy teljesen másik világot. - morogja, majd még egy apró csókot lehel a számra és eltávolodik róla. Egyre feszültebb leszek.

  Harry túl csendben van, így kinyitom a szemem és észreveszem, hogy egy csillogó zacskót tart a kezében. Óvszer. - ismeri fel rögtön az agyam. Visszaeresztem a fejem, majd ismét behunyom a szemeim, nem akarom látni, hogy mit csinál. Már ígyis elég kínosan érzem magam, hogy így lát...

  Ismét fölém kerekedik, mire én résnyire nyitom a szemeim és bámulok a övéibe. Csillognak, tele vannak vonzódással és vággyal. Érzem, őt ott, de nem csinál semmit, mintha azt várná, hogy rábólintsak a dologra, amit vonakodva, de megteszek. Felhúzza a két lábam, majd mellém támaszkodik a kezeire. Nem ereszti rám magát, de így is pontosan érzem a testéből áradó hőt.

  - Biztos vagy benne? - kérdezi, mire én ismét bólintok. - Mond ki hallanom kell. - suttogja.

  - Igen. - motyogom halkan, mire ő bólint, majd belém ereszti magát, mire én felsikítok.

  Nem mozdul, hagyja, hogy megszokjam az érzést és a méretét, közben pedig figyelem elterelés képen lágy csókokkal hinti meg a nyakam minden egyes pontját.

  - Mozogni fogok, baby. - morogja a nyakamba. 

  Lassan mozog ki-be, mire én nyögdécselni kezdek alatt, belőle is halk sóhajtok tőrnek fel. A kisebb fájdalom helyét, hamarosan a gyönyör helye veszi át, ő pedig gyorsít a tempón. Basszus, mi a fenét csinálok én mégis? - kapok észhez. A fejem kezd kitisztul, bár még mindig érzem az alkohol hatását, de már nem olyan erős. Holnap fogok rájönni, hogy most követtem el életem legnagyobb hibáját, de már túl késő változtatni rajta.

  Mindketten szaporán vesszük a levegőt. Egy olyan érzés megy végig a testemen, mint még eddig soha. Az egész testem remeg, majd hírtelen a hátam ívbe feszül, mire belőlem kitörik egy sikítás és abban a pillanatban megértem, hogy mi történt. Ő történt velem, megadta nekem azt, amit eddig még sosem senki és csodás volt. A csúcsra értem, amit csak neki köszönhetek, pár lökés után, ő is csatlakozik hozzám, majd rám ereszti a testét, de nem teljesen. Mindketten nehezen vesszük a levegőt, de pár másodperc múlva már csillapodik, így lassan kihúzódik belőlem, majd mellém fekszik és leveszi magáról az óvszert, amit összekötöz, majd kidobja az ágy mellett lévő szemetesbe. 

  A hátamon fekszem és próbálom feldolgozni, ami az előbb történt. Tényleg megtettem? Tényleg odaadtam neki azt, amit eddig valaki olyannak őriztem, akit szeretek? Akkor egy hülye vagyok. Kicsordul egy könnycsepp, majd a többiek is követik őt. Harry az könyökére emelkedik, majd felém néz és aggódóan tekint.

  - Mi a baj? - törli le a könnyem. - Sel, jól vagy? - kérdi, de én csak megrázom a fejem és oldalra fordulok. 

  Hülye vagyok! Akkora egy hülye vagyok. Megadtam neki azt, amit megígértem, hogy sosem kap meg erre tessék... Természetesen nem veszi az adást, közel húzódik hozzám, majd a nyakamon érzem a leheletét.

  - Fájdalmat okoztam neked? - kérdi, mire én megrázom a fejem. - Akkor mi a baj?

  - Semmi. - nyögöm ki. - Kérlek hagyj békén. - motyogom szorosan lehunyva a szemem.

  - Azt már nem. - húz közel magához, mire belőlem kitör a sírás. Mennyire igazam volt azzal, hogy eléri, hogy összetörjek és most meg is kapta. - Hé. - puszil a nyakamba. - Nyugodj meg, nincs semmi baj. - próbálkozik, de ezzel csak azt éri el, hogy jobban eluralkodjon rajtam a sírás. - Kérlek ne sírj. - suttogja.

  - Sosem lett volna szabad ennek megtörténnie. - szipogom. - Soha.

  - Ennyire rossz volt? - kérdi zavartan. - Selena kérlek beszélj.

  - Nem. - fordulok meg és az aggódó zöld szempárba nézek. - Egyáltalán nem volt rossz és pont ez a baj. Az a baj, hogy élveztem, pedig ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Sosem... - sírok fel. Az arcomhoz érinti a kezét, majd letörli vele a könnyeim.

  - Ne beszélj butaságot. - suttogja. - Ez volt életem legjobb estéje, miatta. - néz mélyen a szemembe, mire én szorosan összeszorítom őket. A hátára fordul, engem pedig magával húz, így ráesem. - Aludjunk, holnap pedig mindent megbeszélünk.

  - Kérlek engedj el. - motyogom.

  - Nem csináltál semmi rosszat, ne érezd magad rosszul a semmiért. - puszil a hajamba. - Most pedig aludj, később mindent megbeszélünk.

  Igenis hülyeséget csináltam! Nagy hülyeséget, de tudom, hogy nem sikerülne rávennem, hogy elengedjen, így hallgatok rá és én is megpróbálok elaludni a holnapi nap, lesz életem egyik legnehezebbje.

18.Hát akkor játszunk...

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de egyszerűen nem tudtam, hogyan folytassam.

Már kitaláltam, így megírtam a következő részt, ami kicsit rövid lett,

de csak azért mivel a többit a következőbe tervezem, ami ígérem, hogy sokkal

hosszabb és izgalmasabb lesz.

 Kíváncsi vagyok a véleményeitekre és arra is, hogy ti mit képzeltek el a 

következő részben?! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------

  Nem akartam neki megadni azt az örömöt, hogy ismét ő hozzon át az ágyba, így inkább befeküdtem magamtól mellé, ami kuncogást váltott ki belőle. Annyira szerettem volna neki megmondani, hogy tűnjön el az életemből, hogy soha többet ne lássam őt, de valamiért nem tudtam ezt tudtára adni.

  Haragszom magamra, hogy a közelében gyenge vagyok. Senki közelében sem lehetek gyenge, de legfőbbképpen nem az övébe. Senki sem látott gyengének, de valamiért úgy érzem, hogy ő hamarosan el fogja érni, hogy sírjak, hogy megtörjek, amit nem szeretnék, ami szeretném, ha nem lenne az életem része.

  Harry számomra olyan, mint egy eltiltott 'játék'. Hiszen a gyerekeknél is így van, valamit megtiltanak nekik, annál inkább akarják azt. Hát ez velem sincs másképpen. Csak itt én magam tiltom meg, mivel mások azt szeretnék, hogy 'játszak' vele. Hiába tudod, hogy csalódás fog érni és fájni fog valamiért mégis úgy érzed, hogy vonzódsz hozzá, hogy nem számít mi fog történni, de te ki akarod próbálni azt a valamit, még akkor is, ha csak fájdalom ér majd miatta.

  Utálom ezt az érzést, utálom, hogy nem tudom távol tartani magam tőle, pedig mennyire szeretném. De ez a hülye játék, ami közöttünk van nem engedi meg nekem, hogy messze legyek tőle. Ahová ő megy, oda megyek én is vagy éppen fordítva.

  Tegnap nagy nehezen elmentem a próbára, mivel Jen elráncigált. Semmi kedvem nem volt hozzá. Megfogadtam, hogy nem fogok énekelni, hogy nem teljesítem a szabályukat, de amint a kezembe kaptam a mikrofont, nem bírtam ki, hogy ne énekeljek. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Ugyanis az életem az éneklés és a táncolás, nélkülük én senki se vagyok. Én voltam az első próbáló, ami azt jelenti, hogy a fiúk végighallgatták a számaimat, ami mind vagyis majdnem mind szerelmes szám volt.

  Magamon éreztem Harry tekintetét. Éreztem, hogy végig engem néz. Próbáltam nem törődni vele, de amikor feljött a színpadra miközben én a Love will remembert énekeltem megakadtam a szövegben. Szerencsémre Simon azonnal leszedte mellőlem.

  Az én próbám után az övék jött, de szerencsémre nekem nem kellett őket végighallgatni, így elmentem inni egy kávét, majd beültem az egyik szobába és vártam, hogy vége legyen.

  Ma este a koncert nagyon nagy siker volt. Rengetegen voltak, akik mind velem együtt énekeltek, majd később a fiúkkal is. Ahhoz képest, hogy eleinte még tiltakoztam az előénekes szerepért, bár még most sem vagyok oda érte, élveztem. Jó volt újra énekelni, még ha ez nem is két órás koncert volt, mint általában, hanem csak egy. Utánam a fiúk következtek egy jó hosszú előadással, aminek sajnos én is a részese lettem, pedig nem állt szándékomban. Harry felhívott a színpadra és a Little Thingst úgy énekelte végig, hogy a szemembe néz, amire persze a közönség visítozni kezdett, én pedig azt éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben. Semmi sincs közöttünk, mégis mindenki azt hiszi, hogy mi vagyunk a legboldogabb szerelmes pár a világon.

  - Te teljesen megvesztél? - kiáltom el magam, mikor beértek ők is az öltözőbe.

  - Semmi rosszat nem csináltam. - emeli fel a kezeit.

  - Igen? - állok elébe és nézek dühösen a szemébe. - Neked az semmi, hogy felhívtál a kicseszett színpadra, hogy nekem énekeld az egyik szerelmes számotokat? - csattanok fel. - Tényleg ekkor barom vagy, hogy képes vagy még ennél jobban is megalázni... nem elég, hogy előénekes vagyok, még fel is... - de nem tudtam befejezni, mivel Harry gondolt egyet, majd megcsókolt. 

  A többiek 'úúú'-zni kezdtek, gondolom azt hitték, hogy ezzel minden meg van oldva. Hát nem én nem csókoltam őt vissza, inkább ficánkoltam, mint egy partra vetett hal, hogy elengedjen, de sajnos nem jött össze. De amint a csókunk véget ért, a kezem erősen csattant az arcán.

  - Soha! Többet! Ne! Merd! Ezt! Tenni! - mondtam dühösen minden egyes szóra hangsúlyt téve.

  Meg sem vártam a válaszát, vagy a többiek reakcióját, Kirohantam, egyenesen az én öltözőmbe, majd magamra zártam az ajtót. Hogy lehet valaki ekkora paraszt? Szerelmes pároknál lehet, hogy ez működik, de mi nem vagyunk azok, nálam ez sosem fog működni. De ami még ennél is jobb, hogy ma este nekem is el kell mennem bulizni ahová semmi kedvem sincs menni, de muszáj mivel ez is rám lett erőszakolva, hogy vigyázzak Harryre, nehogy megcsaljon. Csak azt nem értem, hogy csalhatna meg, mikor együtt sem vagyunk. De ha már nekem is ott kell lennem akkor kiteszek magamért és elérem, hogy mindenki engem nézzen.

  Füstös szemeket varázsoltam magamnak, a hajam pedig maradt göndörön, ahogy a koncerten is volt. Átvettem a ruhám, ami nem volt más mint egy fekete átlátszó topp, ami alól kijátszódott a fekete melltartóm, amivel pontosan tudom, hogy Harry ki fog készülni, majd egy mini fehér szoknyát és végül a lábaimat egy bakancsba bújtattam. 

  - Sel indulunk, kész vagy? - kopogtatott Jen az ajtón.

  - Már megyek is. - válaszoltam. 

***

  Azt az arcot, amit Harry vágott mikor észrevett, soha az életben nem fogom tudni elfelejteni. Úgy nézett rám mint aki a szemével is fel tudna falni. Lehet, hogy nem kellett volna örülnöm ennek, mégis megtettem, mivel ez azt jelenti, hogy sikerülni fog a tervem, miszerint ma éjszaka az agyára fogok menni.

  - Én a helyedben nem téveszteném szem elől a csajod, Styles. - súgta oda Zayn, Harrynek. Én pedig kihasználva az alkalmat, hogy nem engem néz, bevetettem magam a tömegbe. 

  Ma játszadozni akarok vele, ki akarom készíteni, ami csak úgy fog sikerülni, ha már nem leszek józan. Ő már annyit játszadozott velem, most úgy érzem itt az idő, hogy visszaadjam neki. Leültem a pulthoz, majd intettem a csaposnak.

  - Mit adhatok, szépségem? - mosolygott rám.

  - Mit ajánlsz nekem? - hajoltam hozzá közelebb. - Biztos vagyok benne, hogy sikerül meglepned valamivel. - bólintott, majd ügyködni kezdett a pult túloldalán. 

  - Tessék. - rakott elém, egy kék színben pompázó koktélt. Isteni íze volt, igazából nem sikerült felfedeznem, hogy mit rejt, de nem is érdekelt.

  - Köszi. - mosolygok rá, majd lehúzom a megmarad részét is az italomnak.

  Amióta itt ülök, egy pasi le sem veszi rólam a szemét. Csak két székel ült arrébb tőlem, de valamiért úgy érzem, hogy nem sok kell neki, hogy végül mellém kerüljön, amiben nem is tévedtem, mivel amint felálltak ő már át is ült mellém és vigyorogva nézett rám.

  - Meghívhatlak egy italra? - kérdezte mély hangján.

  - Persze. - vágtam rá.

  - Két wiskeyt. - intett a csaposnak.

  Pár perc múlva azon kaptam magam, hogy izzadt testek között táncolok egy ismeretlen pasival, de egyáltalán nem zavart, sőt még élveztem is. Ám nem sokáig tudtam élvezni ugyanis égeti pillantást éreztem a hátam közepén. Tehát észrevett. Közelebb húzódtam az ismeretlenhez, hogy tovább húzzam az agyát Harrynek, aminek meg is lett a következménye.

  - Ő az én csajom, haver. - morogta, majd elkapta a kezem és magához húzott, mire én vigyorogni kezdtem.

  - Bocs, de nem vagyok a csajod. - nézek fel rá.

  - Szerintem ő nem így gondolja. - vágja rá az ismeretlen.

  - Húzz el szépen innen mielőtt még megbánnád. - csattan fel Harry. - Hogy a francba képzelted azt, hogy csak úgy meglépsz közülünk? - morogja a fülembe, miután a hapsi elment.

  - Szórakozni jöttem ide, nem veletek lógni. - vágom rá.

  - De te az én csajom vagy, így nem táncolhatsz mással rajtam kívül. - néz rám zöld szemeivel.

  - Azzal táncolok akivel akarok. - vágom rá.

  - Hát akkor táncoljunk. - húz közel magához. Tudom, hogy ez nem jó ötlet, de sajnos a pia már átvette rajtam az uralmat és nem tudok neki ellenállni, így belemegyek. Hatalmas kezeit a derekamra helyezi, én pedig átkulcsolom az enyémeket a nyaka körül. - Eszméletlenül szexi vagy ebben a ruhában. - morogja a fülembe, mire én kuncogni kezdek. Nyertem! - Ebben a ruhában senkinek sem szabad téged látni, rajtam kívül. - csókol a nyakamba, én pedig felsóhajtok. A francba is ezt nem így terveztem, ha ezt így folytatja az ellenkezőjét érem el annak, amit szerettem volna, bár kétlem, hogy abbahagyná.

  - Harry... - motyogom, de semmi értelme, mivel most már nem csak csókolgat, hanem szívni is kezdte a bőrömet. - A francba. - morgom.

  Eltávolodik a nyakamtól, majd lecsap az ajkamra. Megállíthattam volna, de nem tettem, aminek csak az a hülye pia az oka. A csípőjét az enyémnek tolta, mire én belenyögtem a csókunkba. Beletúrtam a hajába, majd meghúztam azt. A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amiből én rájöttem, hogyha nem állítom le akkor már nem fog sikerülni. De itt az a kérdés, hogy leakarom-e állítani?!

17.Elegem van magamból...

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog.

Nagyon boldog vagyok a kommentekért, csak bízni tudok benne, hogy 

egyre több és több lesz idővel.

A következő rész nem tudom mikor fog érkezni, mivel van pár

rendelésem, amit még el kell készítenem, de igyekezni fogok vele.

Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------------------

  Már több, mint öt perce sétálgatunk, kettesben, de még egy szót nem váltottunk. Egy-egy pillanatban Harry kicsit erősebben szorítja a kezem, de gondolom ő ezt egyáltalán nem veszi észre, ugyanis szinte biztosra veszem, hogy azon gondolkozik, amit alig egy fél órája mondtam neki. Amit már azóta ezerszer megbántam. Akkor jó ötletnek tűnt neki elmondani, de most belegondolva már egyáltalán nem tűnik annak. Hiszen ezek után esélyem sincs külön szobát kapni, ami azt jelenti, hogy ismét vele fogok egy ágyban aludni, miután úgymond elmondtam neki, hogy vágyom rá. Csodásan elintéztem magam, ha nem szólaltam volna meg most nem kéne hülyén érezzem magam, de persze képtelen vagyok befogni a szám, így most azzal kell együtt éljek, hogy ő is tudja azt, amit eddig csak én tudtam. 

  Hírtelen megáll, majd egy szó nélkül magam felé fordít. Kérdőn nézek rá, mivel nem értem, hogy ez mire volt jó. Igaz tudom én is, hogy Simon azt akarja elhitetni, hogy együtt vagyunk és ahhoz beszélünk és nevetgélnünk is kéne, meg még sok mást dolgot is csinálni, de ezt most valahogy nem tudom elképzelni.

  - Meg akarlak csókolni. - néz a szemembe.

  - T-tessék? - döbbenek le. Mond azt, hogy ezt nem értettem jól. Ugye nem azt mondta az előbb, hogy meg akar engem csókolni, ugye? 

  - Meg akarlak csókolni. - hajol közelebb, én hátrálni kezdek, de sajnos nem jutok messze mivel a hatalmas kezét a derekamra teszi, majd közelebb húz magához. - Te is akarod. - suttogja, mire megrázom a fejem. - Selena, alig pár perce te magad mondtad ezt. - vigyorog.

  - Hazudtam. - nyögöm ki, ami egyáltalán nem volt olyan meggyőző, mint amennyire szerettem volna. - Harry, ne közelíts. - teszem a kezem a mellkasára. Mivel az utcán vagyunk, ahol más emberek is vannak és semmi kedvem bajba keveredni, nem fogom felpofozni sem kiabálni vele, de ne csinálja ezt itt velem, ne most, nem azok után, amit mondtam neki.

  - Dehogy hazudtál. - nevet fel. - A szíved örült tempóban ver, érzem. - suttogja. - Lehet, hogy te nem akarod magadnak bevallani, de én pontosan érzem, hogy milyen gyors és örülök neki, hogy ezt én váltom ki belőled. - vigyorog. - Gondolom rájöttél, hogy Simon ezek után biztosan nem fog neked külön szobát adni, ami azt jelenti, hogy ma is velem fogsz aludni. - nyelek egyet. - Most pedig megfoglak csókolni, mivel egy pár vagyunk. - suttogja.

  - Mi nem va... - de nem tudom befejezni mivel az ajkai megállítanak benne. Nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Döbbenten állok előtte, ő csókol én viszont nem csókolom őt vissza.

  - Csókolj vissza. - morogja az ajkamra. Sok erő kell, de nem fogom megtenni, nem adom meg neki azt az örömöt, bármennyire is szeretném őt visszacsókolni. - Tudom, hogy akarod... - folytatja.

  Tartottam magam, én tényleg tartottam magam, de nem bírom tovább, mikor megéreztem, hogy az alsó ajkamba harap, visszacsókoltam, ami tudom, hogy hiba, amit valószínűleg megbánok, amint ajkaink elválnak, de most nem érdekel. Belemosolygott a csókunkba, mire én meghúztam a haját, jó erősen, hogy tudja, hogy kivel játszadozik.

  - Soha többet ne merd ezt tenni. - vigyorgok rá, hogy senki se lássa, mennyire dühös is vagyok. - Különben nem fog érdekelni, hogy az utcán vagyunk és bárki megláthat felképellek. Megértetted? 

  - Le se tudod tagadni, hogy élvezted. - érinti össze az orrunkat. - Különben meg nem engedném, hogy felpofozz. - vigyorog.

  - Találnák rá módot, hogy megtegyem. - kacsintok, majd eltávolodom tőle és kézenfogva indulok tovább.

  - Nem hiszem. - nevet fel. - De most inkább beszéljünk arról, ami ezelőtt történt. - suttogja, mire engem kiráz a hideg. - Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled. - kuncog.

  - Nem váltasz te semmit sem ki belőlem. - vágom rá.

  - Most figyelmen kívül hagyom azt, hogy hazudsz, mivel másról akarod veled beszélni. - kacsint rám. - Miért nem mondtad nekem ezt előbb? Miért nem mondtad, hogy hiányzom neked? - megtorpanok. Semmi kedvem az utcán beszélni vele erről. - Ne kezd el hisztizni, mivel az utcán vagyunk. - néz rám.

  - Tudom. - morgom. - Mert még én magam sem értem, hogy mi van csak azt tudom, hogy teljesen összezavarsz. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Egyszer távol akarom magam tartani tőled, utána pedig hozzád bújni, ez nem normális és az sem, hogy egy egyik percről a másikra változik.

  - Most mit szeretnél? - állít meg és a szemembe néz.

  - A másodikat. - suttogom, mire ő kuncogni kezd. - Ne nevess már, a francba! - morgom.

  - Ki állít meg benne, hogy megtedd?

  - Én, magam állítom meg magam... ez de hülyén hangzott. - nevetek fel.

  - Igen, hülyén hangzott. - nevet velem. - Látod, most teljesen máshogy viselkedsz és ez az éned sokkal jobban tetszik, bár az is mikor én vagyok az, akin levezeted a feszültséged. - gondolkozik el.

   - Te aztán tudod, hogy rontsd el az ember hangulatát. - morgom, majd tovább megyek, magam után húzva őt. 

  - Figyel. - fordít magával szembe. - Tudom, hogy ez neked sem jó és nekem sem. - kezd bele, mire én csak a szemem forgatom. - De ezen változtathatunk. Te is tudod, hogy mit szeretnél én pedig semmi jónak sem vagyok az elrontója. - vigyorog.

  - Ugye tudod, hogy ez úgy hangzott mintha egy kurvának mondanád? - szór szikrákat a szemem. - Nem vagyok a kurvád! - csattanok fel. - Nem fogok veled semmit sem csinálni, ami neked és nekem is jó legyen. Tudod ezzel nagyon nem arra haladsz, hogy megbocsájtsak neked, hanem inkább az ellenkező irányba.

  - Nem úgy értettem. - szorítja jobban a kezem, mikor észreveszi, hogy menekülni akarok. - Ne csinálj jelenetet az utcán, mert Simon tényleg megbüntet minket. - sziszegi. - Egy szóval sem mondtam, hogy az vagy. És ezt te magad is tudod, hogy nem úgy értettem. Én is szeretnélek megérinteni és megcsókolni téged, ahogyan te is szeretnéd, hogy ezt tegyem. - hajol közelebb. - De én nem fogok hozzád érni, megvárom míg te teszed ezt meg. - kacsint, majd visszafordul engem is maga után húzva.

  - Azt várhatod. - vágom rá.

  - Hidd el, hogy egy nap sem telik el, mire te fogsz könyörögni, hogy hozzád érjek. - nevet fel. - Én pedig már alig várom, hogy eljöjjön az a pillanat.

  Az út további része csendben telik. Néha-néha magához ölel, csak hogy ne tűnjön olyan furának, az egész, amin én mosolygok, de csak mert muszáj. Ezzel etettem magam, de pontosan tudom, hogy nem azért mosolygok, mert muszáj azt tennem, hanem azért mert élvezem, hogy ezt teszi. Ha tényleg azt hiszi, hogy könyörögni fogok neki, hogy érintsen meg, akkor nagyon téved... én biztosan nem fogok. Ha kibírtam eddig akkor ezek után is bírni fogom.

  - Már azt hittük kinyírtátok egymást. - nevet fel Louis, mikor belépünk a szobába, én pedig azonnal kirántom a kezem az övé közül, majd levetem magam Zayn mellé. 

  - Ahogy látom ez a séta nem segített sokat nektek. - néz rám, majd Harryre Liam.

  - Eltaláltad. - morgom. - Ha ma is vele kell aludnom megölöm. - teszem hozzá halkan, amit csak a mellettem lévő Zayn hallott meg.

  - Nem fogod őt megölni, mivel kedveled. - súgja oda, mire én dühös pillantással jutalmazom.

  - Még van pár óránk a mai napból, nem megyünk el enni valahová? - kérdezi Niall, mire mindenki nevetni kezd és még én is elmosolyodom.

  - Szerintem te akkor is elmennél, ha mi azt mondanánk, hogy nem. - veregeti vállba Liam.

  - Ebben igazad van. - vonja meg a vállát a szöszi. - De azért megkérdem, ki tart velem?

  - Én megyek. - áll fel Zayn.

  - Liam? - kérdi Niall, mire ő is bólint, majd Harryre néz.

  - Én inkább maradok. - dől neki a falnak. - Nem hagyom egyedül a duzzogó hercegnőt. - néz rám, mire én egy párnát kapok a kezembe, majd hozzávágom. - Áuu.

  - Meg ne öljétek egymást. - lép ki Liam is az ajtón.

  - Ha itt maradsz akkor én átmegyek a másik szobába. - állok fel.

  - Attól tőlem még nem szabadulsz meg, mivel megyek utánad. Tudod már nagyon várom, hogy bead a derekad. - suttogja mikor elhaladok mellette.

  Szemforgatva lépek be a szobánkba, végig magamon érezve Harry tekintetét, amivel az agyamra fog menni. Leülök a kanapéra, majd a kezembe veszem a telefonom és felnézek Twitterre, hogy legalább volt értelme a mai napnak. Millió üzenetet kaptam a Harryvel közös képünkhöz. Mindenki azt mondja, hogy mennyire aranyosak vagyunk, néhányan azt kérdezik, hogy akkor most nem mentek szét. Gondolom csalódottak, mivel nem léphetnek a helyembe, bár azt nem tudják, hogy én szívesen adnám át nekik. Aztán ahogy egyre lejebb haladtam megpillantottam egy képet, ami ma készül, miközben csókolózunk.

  - Ezt nem hiszem el. - morogtam az orrom alatt, mire Harry nevetni kezdett, gondolom már ő is látta azt a képet.

  - Nekem tetszik. - néz rám.

  - Nem vagy vicces én legszívesebben levenném onnan, majd megetetném veled.

  - Még hozzá kell szoknom a hangulat változásaidhoz. - sóhajtja.

  - Selena, Harry bent vagytok? - kopogtat az ajtón Simon, majd benyit. - Oké ezt most megoldottátok, de nem szeretnék holnap reggel is valami hasonlóra ébredni. - sóhajtja.

  - Nem fogsz. - mosolyog rám Harry. - Megtanulom kezelni a dührohamait. - mire én ismét hozzávágok egy párnát.

  - Szerintem ez nem tetszett neki. - nevet fel Simon. - Oké semmit sem mondtam. - emeli fel a kezeit, mikor észreveszi, hogy nézek rá. - További jó szórakozást gyerekek, csak meg ne öljétek egymást, azonkívül bármit csinálhattok.

  - Hallottad bármit csinálhatunk. - vigyorgott rám Harry, miután Simon elhagyta a szobánkat.

  - Akkora egy barom vagy. - morgom.

  - Én most semmit sem mondtam. - védekezik. - Te gondoltál rosszra, ez tetszik. - vigyorodik el perverzül.

  Sóhajtva veszek el a pizsim, majd megyek be velük a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után, felöltözve lépek ki a szobába, ahol Harry egy száll alsógatyában ül az ágyon, gondolom arra várva, hogy én kijöjjek, ő pedig bemehessen. 

  - Kész vagy? - kérdi.

  - Még hajat kell szárítanom, de utána igen. - válaszolok.

  - Akkor gondolom nem bánod, ha én közben zuhanyzok. - áll fel, majd vigyorogva belép a fürdőbe.

  - De bánom. - csattanok fel. - Várj még 15 percet és jöhetsz.

  - Az túl sok. - sóhajtja. - Megosztozunk ketten ezen a helyen. - vigyorog, majd letolja magáról a gatyáját, mire én sikoltva a szemem elé kapom a kezem. Hallom, hogy megindítja a vizet, így elveszem, majd mérgesen bemegyek utána.

  - Akkora egy barom vagy. - morgom, miközben elindítom a hajszárítót.

  Alig telik el pár perc, mire Harry megjelenik a hátamnál, a csípője köré csavart törölközőjével. Mögém lép, majd kiveszi a kezemből a fésűt és közelebb hajol a fülemhez. A nyakamon érzem meleg leheletét, amitől bizsergés járja át a testem.

  - Nem akarlak megint én áthozni az ágyra. - suttogja, majd nevetve kimegy a fürdőből.